A legcsekélyebb tiszteletet sem tanúsították walesi elvtársai Theresa May iránt, amikor az belevágott a tartomány konzervatív pártszervezetei számára rendezett konferencián tartott beszédébe. Az élő tévéközvetítés során is jól lehetett hallani a “Nem akarunk téged”, “Miért nem mondasz le?” közbekiáltásokat, melyeket a Downing Street 10. lakója látszólag elengedett a füle mellett.
A beszólások aktualitása a csütörtökön megrendezett részleges helyhatósági választás még nem teljesen végleges eredménye volt. Több mint 8400 képviselői hely sorsa dőlt el Londonon és a többi legnagyobb városon kívüli önkormányzatban Angliában, illetve további 462 Észak-Írországban. Az ezekben a közigazgatási egységekben legutóbb, 2015-ben a jelenleginél felszabadultabb, bizakodóbb hangulatban sorra került választáson a konzervatívok a várakozáson felül szerepeltek, most azonban az e sorok írásakor hozzáférhető adatok szerint több mint 1200 tanácstagságtól és harmincnál is több helyi hatóság irányításától estek el. A kormányfő péntek déli értelmezése szerint a “szavazók egyszerű üzenete az volt, hogy folytassuk a munkát és valósítsuk meg a Brexitet”. Theresa May utólag beismerte, hogy “előre lehetett tudni, a konzervatívokra az elmúlt időszak kihívásai miatt nehéz nap vár”. Az észak-walesi Llangollenben megrendezett pártértekezleten gyorsan hozzátette: “A Munkáspárt számára legalább olyan keserves volt a választási eredmények közzétételének éjszakája”.
A Munkáspárt ellentmondásos Brexit-politikája ugyancsak kiábrándította a szavazókat és elterelte a figyelmüket az önkormányzati voksokon általában mérvadó helyi szempontoktól. A Labour elesése több mint 80 képviselői helytől különösen fájdalmas lehet a párt számára annak fényében, hogy kilenc éve van ellenzékben és minden alkalmat kihasználhat egy gyenge, népszerűtlen, támadások kereszttüzében álló miniszterelnök bírálatára. A parlamenti választásoknál viszonylag kevesebb kockázattal járó szavazásokon az állampolgárok általában élnek a kormány látványos megbüntetésének lehetőségével. A Labour nem tudott ebből tőkét kovácsolni és látványos sikert produkálni. A munkáspárti vezető, Jeremy Corbyn pénteken a manchesteri Trafford kerületben szólalt fel. A BBC News által ismertetett beszédében bizonyos önkritikát gyakorolva bevallotta, hogy “ennél jobb szereplést várt”. A különösen a pártban eluralkodott antiszemita érzelmek eltűrése miatt rendszeresen kritizált ellenzéki vezér szerint a kudarc oka, hogy azok a szavazók, akik nem értettek egyet a Brexit támogatásának politikájával, elfordultak a Labour-től.
A két legnagyobb párt által elvesztett választólapok egy része a helyhatósági választásokon általában is jól teljesítő, de a 2015-ös és 2017-es parlamenti próbatételeken a torykkal való 2010-2015 közötti koalíciós együttélés miatt büntetett Liberális Demokratákhoz került. A rövidesen visszavonuló lib-dem vezető, Sir Vince Cable által “briliánsnak” nevezett eredmény cáfolja Theresa May véleményét. Ha a választók a Brexit megvalósítására törekednek, miért vonzódnak a lib-demekhez és a most ugyancsak kitüntetett Zöldekhez, melyek híresen és következetesen maradás-pártiak?
Az országos tanulságok levonására alkalmas helyi szavazások után politikai megfigyelők és közvélemény-kutatók egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy a május 23-ra kitűzött európai parlamenti választáson még nagyobb sallert kaphatnak a nagy pártok. Sir John Curtice választási orákulum szerint a helyhatósági vokson nem indult új formációk, a Change UK és Nigel Farage Brexit Pártja további megaláztatásnak teszi ki a konzervatívokat és a Munkáspártot. A populista vezető távozása óta a UK Függetlenségi Párt is szabadesésben van.
A The Daily Telegraph online kiadása szerint a toryk és a Munkáspárt mind a távozók, mind a maradók dominálta régiókban vesztettek támogatottságukból. Nem számíthattak még hátországaikra sem. Theresa May körzetében, Windsor és Maidenhead Royal-ban csak három korábbi alkalommal volt ilyen gyászos a konzervatív szereplés, míg a Munkáspárt az északkelet- és északnyugat-angliai régiókban teljesített alul.
