Úgy kerültem börtönbe, hogy kisvárosban laktunk a párommal, és délutánonként egyszerre járt le a munkaidőnk. Ő biciklire ült, én robogóra, külön-külön hazaindultunk, de az egyik kereszteződésben mindennap bevártam vagy ő bevárt engem, egymásra néztünk, aztán közösen tettük meg a hátralevő utat. A robogó praktikus volt, ha nagyobb holmikat kellett hazacipelni, mert az ülés alatt volt benne egy egész nagy tárolóüreg. A párom, hogy ne kelljen tekernie, sokszor megkapaszkodott a robogó hátuljánál, és húzatta magát biciklistől.
Úgy kerültem börtönbe, hogy egyik nap, amikor a párommal összetalálkoztunk a megszokott kereszteződésben, és egymásra néztünk, valahonnan egy szőke csaj került a párom biciklije és az én robogóm közé. Biciklin ült, és megkapaszkodott a robogóm hátuljánál. Fogalmam sincs, honnan került elő. – Húzzál – mondta –, veled megyek. Hiába mondtam, hogy nem őt akarom húzni, nem tudtam szabadulni tőle.
Úgy kerültem börtönbe, hogy leparkoltam a robogót az élelmiszerbolt előtt. A párommal egymásra néztünk, bementünk, és már kezdődött is a fogócska, mert ez a szőke csaj kitartott amellett, hogy velem akar jönni. Úgy kerültem börtönbe, hogy futottam a polcsorok között, aztán nagy lendülettel kivágtam magam előtt az ajtót, és visszaértem a bolt elé. De így se tudtam lerázni, a szőke csaj is jött, már megint ott állt a párom meg én közöttem. Azt magyarázta, hogy velem akar maradni, lássam be, a továbbiakban ez így lesz. A párom meg én egymásra néztünk.
Úgy kerültem börtönbe, hogy nem tudtam más megoldást. Ahelyett, hogy visszaültem volna a robogóra, valamivel ütlegelni kezdtem, a szőke csaj pedig megint a robogó hátuljánál kapaszkodott. Úgy kerültem börtönbe, hogy nem tudtunk hazaindulni, a párom meg én. Néztük egymást, és a szőke csajt ütlegeltem valamivel, ami a kezembe akadt, máig sem tudom, mi volt az. Talán egy tompa, súlyos tárgy lehetett, fogalmam sincs, honnan került elő. Azzal csépeltem, amíg fel nem adta a szándékát, hogy mellettem legyen, aztán összenéztünk, a párom meg én. Így kerültem börtönbe.
