Tagesspiegel
A német kereszténydemokraták vezetője nem tartja jó ötletnek, hogy Orbán Viktor ma találkozik Salvinivel, egyben óvja a magyar vezetőt a további jobbratolódástól. Kramp-Karrenbauer azt mondta, ha a magyar kormány még jobban eltávolodik az Európai Néppárttól, akkor nem térhet vissza a pártcsaládba, miután felfüggesztették a tagságát. Az előzmény az volt, hogy a magyar miniszterelnök felszólította a konzervatívokat: az EP-választás után közeledjenek a jobboldali populistákhoz, akiket éppen Salvini igyekszik egy táborba terelni. Az újság emlékeztet arra, hogy az EPP bizottsági elnökjelöltje, Weber kizárta az együttműködést a demagógokkal és inkább a politikai közép, vagyis a szociáldemokraták és a liberálisok segítségével szeretné átvenni Juncker posztját. Ez utóbbiról Orbán úgy vélekedett a már említett La Stampa-interjúban, hogy a Néppárt öngyilkosságra készül, mert a véget jelenti, ha összeáll a baloldallal.
Kurier
Budapesti útja előtt Salvini is méltatta barátságát Orbán Viktorral. A Liga elnöke egy választási rendezvényen elárulta, hogy ők ketten új Európát igyekeznek felépíteni, amely ellenőrzi a határokat és védi a saját kultúráját.
Le Figaro
Trócsányi László szerint Európának és Magyarországnak kölcsönösen szüksége van egymásra, ám jelenleg helyre kell állítani a bizalmat, mert az bizony megrendült, miután általában véve is túl sok a törésvonal a földrészen. Az újságnak adott interjúban a miniszter azt mondta, hogy el kell kerülni a mély árkot a Kelet és Nyugat között, de erős EU csak akkor lehetséges, ha erősek a nemzetállamok. Ehhez ésszerű tárgyalásokat tart szükségesnek. És mondhatja most Weber azt, hogy nem szeretne a Fidesz szavazataival a Bizottság elnöke lenni, a választás után majd új lapot nyitnak. A politikus, aki a tervek szerint a következő magyar biztos lesz, ezúttal is cáfolta, hogy a felállítandó közigazgatási bíróságok a hatalom irányítása alá kerülnének. Szerinte itt civil szervezetek tévinformációkat táplálnak be a nyugati újságírókba, akik azután elsietve alkotnak véleményt.
Vonatkozik ez a független sajtó helyzetére, valamint a Tudományos Akadémia körüli vitára is. Mint mondta, utóbbi esetében arról van szó, hogy ha az állam pénzt ad az intézménynek, akkor cserében elvárja, hogy érvényesüljenek az érdekei, természetesen tiszteletben tartva a kutatás önállóságát. Trócsányi arra is kitért, hogy a Bizottság nem veheti át az Európai Tanács szerepkörét, pl. az ügyben, hogy kötelező kvótákat ír elő. Azon kívül a nemzeti parlamenteknek nagyobb beleszólást kell kapniuk az európai ügyekbe. Ideértve annak meghatározását, hogy milyen legyen az ország lakosságának etnikai összetétele.
Az igazságügyi tárca vezetője beszélt arról, hogy még nem dőlt el, mi lesz akkor, ha a Néppárt kizárja a Fideszt. A maga részéről nem szereti a politikai címkézést és nem tartja jó ötletnek, hogy az országot egy kalap alá vegyék a szélsőjobbal. Ez a megbélyegzés és stratégia nem szolgálja az európai haladást. Mindkét félnek az volna a jó, ha a magyar párt maradna az EPP-ben. Mert figyelembe kell venni a Visegrádi Csoport véleményét, noha azok különböző pártcsaládokhoz tartoznak.
Deutsche Welle
Ha Orbánon múlik, ő szívesebben maradna a Néppártban, de van B-terve, ha a választások lezárultával kiraknák a szűrét. Pont ezért tárgyal ma a Liga vezérével. De már a tavaly augusztusi találkozójuk is látványos figyelmeztetés akart lenni mindazoknak, akik az EPP-n belül bírálják a magyar vezetőt. A magyar kormányszóvivő nem kívánta elárulni, mi lesz a mostani megbeszélések témája, illetve menete, ám a Magyar Nemzet már két hete nyilvánosságra hozta, hogy arról egyeztetnek: együttműködhetnek-e Strasbourgban. Politikáját tekintve Orbán sokkal közelebb áll az európai szélsőjobbhoz, semmint a kereszténydemokratákhoz. Pl. összeesküvés elmélet terjeszt, olyasmiket, amik a norvég és az új-zélandi tömeggyilkos kiáltványában is megtalálhatóak. Így azt, hogy a Bizottság lakosságcserét akar.
Pontosan az ilyen kijelentések miatt lett tele a Néppárt hócipője. És bár Orbán tudatosan provokálta a viszályt, mégis kinyilvánította, hogy szíve szerint nem távozna, hanem belülről alakítaná át a pártcsaládot. Hiszen akkor sokkal nagyobb befolyást tudna gyakorolni az EU-ra, mint ha a szélsőségesekkel lépne szövetségre. Az AfD-vel pl. a Fidesz nem kíván együtt dolgozni, legalábbis idáig ezt mondta. Ám ha mégis a szakításig jut a viszony az EPP-vel, arra az esetre a magyar miniszterelnök egyrészt szoros kapcsolatokat épített ki Kaczynskival, de egy követ fúj vele a román szociáldemokraták elnöke is. Azonban leginkább Salvinira kíván támaszkodni. Annál is inkább, mert gondosan fényezi magát az európai szélsőjobb csillagaként és hőseként. Olyanokkal szűrte össze a levet, mint Wilders, Steve Bannon, de nem riadt vissza attól sem, hogy Tusványoson belga neonácikkal találkozzon.
Yahoo/Reuters
A lengyel kormányfő azt fejtegette a volt szocialista államok uniós felvételének évfordulóján rendezett varsói ünnepségen, hogy Brüsszelnek vissza kell adnia a tagok részére a jogkörök egy részét. Az eseményen, amelyen a 2004 óta bekerült 13 ország legfelső szintű vezetői voltak jelen, Morawiecki elutasította a többsebességes Európa gondolatát. Közép-Európa nevében hangoztatott véleménye mutatja, milyen súlyos ellentétek vannak a Bizottság és a klub régebbi országai, illetve az újak között, miután utóbbiak közül sokan másodrendű tagoknak érzik magukat. A Varsóban elhangzott mondandót nyilatkozatba foglalták és megvitatják a jövő keddi uniós csúcson.
Ugyanakkor a Bizottság egyik alelnöke a fórumon arra figyelmeztette Lengyelországot, hogy az ne tekintse pénzkiadó automatának az EU-t. Továbbá, hogy a jogállam ügyében zajló vita gyengítette Varsó pozícióit a szervezeten belül. A rendezvénnyel párhuzamosan több száz szélsőjobbos tüntető vonult fel Varsóban, ami rávilágít, mennyire megerősödött a bevándorlás-ellenes, nacionalista hangulat az unión belül.
Idetartozik, hogy Morawiecki szerint az unió alaposan melléfog, amikor erőlteti az integráció elmélyítését, sőt ezzel azt kockáztatja, hogy nagy károkat okoz a demokráciának. A miniszterelnök a Politico hírportálon jelentetett meg cikket és azt emelte ki, hogy az EU-nak erősítenie kell az egységes piacot, szembe kell szállnia az illegális migrációval, és el kell kerülnie, hogy másmilyen legyen az áruk és szolgáltatások szintje a kontinens két felén. De egyébként is óvott a kettős mércétől. Merthogy Brüsszel egyes országokban szóvá tesz olyasmit, amit másutt simán elnéz – mutatott rá.
Reuters
Katainen a tanácskozás után úgy nyilatkozott, hogy a jogállami eljárás beindítása idáig semmi változást nem eredményezett Varsó hozzáállásában. Ez pedig nem jó – tette hozzá -, mert hiába folyik párbeszéd a két fél között, ott pl. egyáltalán nem került szóba a lengyel igazságszolgáltatás tervezett reformja. Ez azután gondokhoz vezetett más tagállamokban.
New York Times/Reuters
A népirtás megakadályozásáért felelős ENSZ-szakértő úgy látja, hogy amit az európai szélsőjobb csinál, az nagyon emlékeztet a nácik felemelkedésére. Adama Dieng szerint a nacionalista, szélsőséges új osztály azt idézi, amikor a múlt század 30-as éveiben hatalomra kerültek a fasiszták. Ezért sürgette a középbalt, hogy szálljon szembe az idegengyűlölet felerősödésével. Úgy fogalmazott: nem szabad megengedni, hogy emberekkel úgy bánjanak, ahogy az jelenleg történik. És hacsak nem vagyunk vakok, vagy rosszhiszeműek, akkor látni kell, hogy itt az idő megmozdulni, megszólalni.
Név szerint is idézte Magyarországot és Olaszországot, mint olyan jelentős hatalmakat, amelyek nagy károkat okoztak, miután kihátráltak idevágó nemzetközi egyezményekből. De bírálta a baloldalt is, mert mint mondta, ott jó páran cinikus politikai játszmát folytatnak, ahelyett, hogy erőteljesen szembeszállnának a szélsőjobbal. Ugyanakkor kifejezetten méltatta, hogy a német kancellár politikai kockázatot vállal, hiszen kiáll a migránsokért és az etnikai kisebbségekért.
New York Times
Iván Krasztev úgy látja, hogy a hónap végén esedékes európai választás nem a nacionalisták és a haladó erők közti harcot jelenti, hanem az maga a zűrzavar. A neves bolgár politológus, aki jelenleg Bécsben dolgozik, emlékeztet arra, hogy a szélsőjobb reményei szerint az erőpróba egyfajta népszavazás lesz a migrációról. A másik oldal ezzel szemben azért tekinti sorsdöntőnek, mert úgy látja, hogy a tét az EU jövője. A két felfogásban az a közös, hogy törzsi háborúról van szó a populista-nacionalisták, illetve az elkötelezett Európa-hívek között. Azonban egy közelmúltban napvilágot látott közvélemény kutatás szerint hatalmas eltérés van a sajtó által közvetített közhangulat és a valóság között.
Az tény, hogy Lengyelországban óriási a megosztottság a két oldal között, ám a többi országban sokkal inkább az a gond, hogy az emberek nem tudják, kire voksoljanak. A legtöbben ugyan változást akarnak, ám ez a vágy sokféle módon nyilvánulhat meg. A hollandoknál pl. a minap egy bevándorlás-ellenes párt győzött a helyi választásokon, míg a szlovákoknál egy liberális asszony lett az államfő, pedig az ország éveken át bevehetetlen populista erődnek számított. Mindkét esetben a status quo-val elégedetlen erők kerekedtek fölül. Vagyis a szavazók mozognak minden lehetséges irányban, átlépve az ideológiai határokon. Ebből következően szinte teljes a bizonytalanság. A jogosultak fele nem is akar az urnákhoz járulni. Legalább 15 % bizonytalan, tehát még csaknem 100 millió szavazat sorsa függ a levegőben.
Európában paradox módon általános a vélemény, hogy tegnap jobb volt a világ, csak abban nincs egyezség, hogy pontosan mikor is volt ez az aranykor. A bevándorlás-ellenes pártok etnikailag homogén államról álmodnak, mintha azok valaha is léteztek volna. Ugyanakkor a baloldal azt a haladó felfogást hiányolja, amely az EU meghatározó jellemzője volt. Az emberek a változás iránti vágy és a múlt iránti nosztalgia között ingadoznak. A következő hetek kritikusak lesznek a tekintetben, hogy hová állnak. mert jelenleg nincs gondosabban őrzött határ, mint az, ami az Európa-barát fő áramlat és a lázadó, euroszkeptikus pártok között húzódik.
The Times
Az újság úgy látja, hogy az európai választás súlyosbíthatja a populista fertőzést. A nacionalista pártok egész Európában teret nyernek a liberális ortodoxiát megtestesítő EU-val szemben. Friss példa rá a spanyol szélsőjobbos Vox sikere, és ez azt vetíti előre, hogy ezúttal igencsak romboló és radikális erők kerülhetnek be az Európai Parlamentbe. Magyarországon és Lengyelországban már most is olyan pártok vannak a kormányrúdnál, amelyek összecsaptak az unióval az alapvető értékek kapcsán, akárcsak az AfD. És előbb-utóbb ugyanez bekövetkezhet Írországban is. A háttér természetesen a Brexit és Trump megválasztása, ami beleilleszkedik a populista, „politika-ellenes” kihívásba.
Süddeutsche Zeitung
A kommentár abszolút helyesnek tartja, hogy éppen 15 éve felvették a kelet-európai tagokat az unióba, ám egyben arra figyelmeztet, hogy a magyar és lengyel bajoknak reformokra és arra kell ösztönözniük: járjunk alaposan a dolgok végére a térségben. Napjainkban Nyugaton a keleti nyitás kapcsán inkább kijózanodás tapasztalható, semmint büszkeség. A németek 46 %-a hibának tartja, hogy a magyarok, szlovének, vagy szlovákok bekerülhettek a szervezetbe. Ám ez téves és egyben veszélyes vélemény, mert csatlakozás ritka szerencsés pillanat volt a az EU életében. Már nem igaz, hogy csakis a Kelet tanulhat a Nyugattól.
Senki sem vitatja, hogy nehezebb lett konszenzust kialakítani, hiszen sokkal több a tagállam, nem beszélve a súlyos európai gondokról. Természetesen hiba volt, hogy annak idején nem gondoskodtak a jogállam alaposabb ellenőrzéséről vagy a korrupció elleni hatékonyabb eszközökről. De annak idején még elképzelhetetlen volt, hogy a demokráciát úgy átalakítják, ahogyan az Lengyelországban és Magyarországon végbement, illetve mind inkább zajlik Romániában is.
Ám ajánlatos a régióról differenciáltabb képet alkotni, mert ezeket az országokat nem lehet egy kategóriába sorolni. Eltérőek az érdekeik és a törekvéseik, legyen szó az euróról, a Moszkvához fűződő viszonyhoz, vagy éppen a migrációról. Nem mindenki olyan keményvonalas, mint Orbán. És ami különösen fontos: a régi tagállamokban rá kellene jönni, hogy Magyarországon nem mindenki van oda az illiberális demokráciáért, a lengyeleknél pedig sokaknak elegük van a PiS-ből. Az uniós tagság segít a bírálóknak. A közös szabályok éppen a fiatal, világra nyitott nemzedéknek adnak reményt, hogy le lehet győzni a korrupciót. Ennélfogva május 1., vagyis a belépés évfordulója ünnepnap Európa számára. Mivel hogy elsősorban a polgárok segítettek az uniónak előbbre lépni. Egyes politikusokkal és kormánypártokkal szembeni ellenérzések e tekintetben egyáltalán nem visznek a jövő felé.
Der Standard
A jobboldali-populista Orbán vezette Magyarországnak ma semmi esélye sem lenne, hogy bekerüljön az unióba – írja a lap a keleti bővítés 15. évfordulóján. Hiszen a kormányfő leépítette a demokráciát, javarészt ellenőrzése alá vetette a sajtót. Részben uszító antiszemita kampányokkal rohan ki a „brüsszeli elit” ellen. A lakosság mégis sokra becsüli a tagságot. 80 % egyetért azzal. Az ország 12 év alatt nettó 37 milliárd eurót kapott az EU-tól, azaz évente a GDP 3-4 %-nak megfelelő összeget. Az ország a nemzetközi munkamegosztás szerves része, pár egyesek óvnak attól, hogy a gazdaság túlságosan függjön a német autógyártástól, hiszen annak jövője nem éppen biztos, ezért veszélyes a „monokultúra”. Ugyanakkor az ország a csatlakozás után nagyot lépett előre társadalompolitikai értelemben, ám ezt a korszerűsítést Orbán folyamatosan visszacsinálja, egy völkisch-tradicionalista politika nevében.
FAZ
Olaszország befogadott 147 menekültet. Valamennyiüket repülőgéppel vitték Líbiából – egyelőre egy Róma közeli légitámaszpontra. Eritreából, Szomáliából, Szíriából, Etiópiából és Szudánból indultak el. Közülük 68 gyerek, illetve fiatalkorú, 46-an elszakadtak a családjuktól. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa más országokat is sürgetett, hogy kövessék az olasz példát, mert fellángolt líbiai harcok miatt tragédia fenyegeti az ott lévő migránsokat. Olyannyira, hogy 3300 ember közvetlen életveszélyben van. Salvini kijelentette, hogy országa továbbra is kész menedéket adni gyerekeknek, asszonyoknak és fiataloknak, akik valóban a háború ellen menekülnek. Ám szó sem lehet embercsempészekről, akik gazdasági migránsokat próbálnak Európába hozni.
New York Times/AP
A holokauszt emléknapján az izraeli államfő arra figyelmeztette a Netanjahu-kormányt, hogy hiba volna szívélyes kapcsolatot kialakítani az európai szélsőjobbos pártokkal. Rivlin, akinek leginkább protokolláris feladatai vannak, úgy fogalmazott, hogy az antiszemitizmus ismét felüti fejét az öreg földrészen, a bevándorlásnak, a gazdasági válságnak és annak köszönhetően, hogy az emberek kiábrándultak a politikai elitből. Ám óvta országa vezetését, hogy az nacionalista pártokkal lépjen szövetségre Európában.
Mint kifejtette, nem minden párt antiszemita vagy idegengyűlölő, ha úgy gondolja, hogy ellenőrizni kell a bevándorlást, illetve meg kell védeni a nemzet különleges jellegét. De nem lehet azokkal összeállni, akik nyelvének, örökségének, vagy ideológiájának szerves része a zsidóellenesség, illetve a rasszizmus. És semmiféle érdek, vagy reálpolitikai megfontolás nem igazolja, ha bárki méltatlan módon összeszűri a levet olyanokkal, akik rasszisták, illetve nem ismerik el a saját múltjukat, felelősségüket a holokauszt bűneiért. Egyetlen államot sem említett név szerint, de a jelentés felidézi, hogy pl. Magyarország és Lengyelország igyekszik kisebbíteni a népirtásban játszott szerepét.
Washington Post
A magyar kormányszóvivő ugyan azt tette közzé blogjában, hogy Magyarországon csökken az antiszemitizmus szintje, ám Orbán Viktor maga gerjeszti a zsidóellenes érzelmeket, pl. azzal, hogy gyakran tünteti fel mumusként Soros Györgyöt. Ezt erősíti meg a Tel Avivi Egyetem által végzett felmérés is, amely megállapítja: a nacionalista megközelítés, miszerint meg kell őrizni a bevándorlókkal szemben a nemzeti kultúrát, keveredik azzal, hogy megszabják, ki része a nemzetnek és ki nem az. A zsidókat hagyományosan úgy tekintik, mert örök idegeneket. Ők az antiszemiták szemében nem képesek beilleszkedni a társadalomba.
Die Presse
Az Európai Újságíró Szövetség elnöke szerint sajnálatos módon mára teljesen mindennapossá váltak a sajtószabadság elleni támadások, ráadásul ezeket büntetlenül lehet elkövetni. Az osztrák Otmar Lahodinsky idézi az EBESZ médiaszabadság felelősét, aki a napokban azt mondta, hogy amikor újságírókat vesznek célba, akkor minden egyes polgár szabadságát fenyegetik. Ugyanakkor mind több ember számára válik elfogadhatóvá, hogy az üzenet közvetítőjének rontanak neki, mert nem tetszik, amit hírül adnak. Továbbá sajtómunkásokat hallgattatnak el, mert azok túl kritikusak, vagy egyszerűen csak az igazságot közlik.
A cikk nem sok okok talál az örömre a Sajtószabadság Nemzetközi Napján. A szerkesztőségek igencsak nehezményezik, hogy munkatársaikat egyre gyakrabban érik támadások, ám a tettesek rendre megússzák. Az oknyomozó szlovák újságíró meggyilkolásának értelmi szerzőit még mindig nem vonták felelősségre. Mint több politikus számára egyre kellemetlenebb a média, mint 4. hatalmi ág. Magyarországon nemrégiben több mint 400 sajtóorgánum került Orbán Viktor vonzáskörébe. Világszerte próbálják korlátozni az újságírás függetlenségét, messze nem csupán háborús övezetekben vagy diktatórikus-tekintélyuralmi rendszerekben. Pedig itt alapjogról van szó. Azok a politikusok, akik fenyegetéssel vagy pénzzel befolyásolják az objektív tájékoztatást, nem akarnak független sajtót és sokszínű médiát.
Die Zeit
„Menekülőben” címmel a lap azt írja, hogy a Közép-Európai Egyetem a tudomány szabadságának jelképe lett. Ám most kénytelen elhagyni Budapestet és Bécsbe költözni. Ami egyúttal jelképezi, hogy mi a tét a földrészen, hiszen Törökországban, Oroszországban, Lengyelországban és másutt is próbálják a kormányok korlátok közé szorítani a kutatást, nyomás alá helyezik a tudósokat. E folyamatnak a legkiemelkedőbb áldozata a CEU. A vonatkozó magyar jogszabályt úgy alkották meg, hogy pontosan az egyetemet találja telibe. A „Soros-egyetemet”, ahogy Orbán szokta mondani becsmérlően. De a tanszabadság elleni támadás vonatkozik a felsőfokú állami tanintézményekre, de még gender-tanulmányokra is. Fojtófogás célpontja az MTA is.
A CEU rektora azt mondja, két éve küzdenek, ami fárasztó, de elkerülhetetlen. Olyanokat képeznek, akiket sehol másutt: menekülteket, romákat. A végzett diákokat gyorsan elkapkodják a munkaerő piacon. Ezért Ignatieff teljesen képtelenségnek tartja, ami történik, hogy ti. Orbán Viktor ésszerűtlen, ideológiai küzdelmet vív a saját ország ellenében. A politikus még nem reagált arra a javaslatra, hogy az oktatásba bevonnák a müncheni Műegyetemet.
A Fidesz csak akkor maradhat a Néppártban, ha nem űzik el az egyetemet. Ám az igazgató szerint most mégis egyfajta végponthoz érkeztek el. Merthogy Orbán nyakon öntötte őket politikával, olyan harcot kényszerít rájuk, ami teljesen eltorzítja, hogy mi a tudósok szerepe. Noha nem politikai mozgalomról, pártról és nem is ellenzékről van szó – hangsúlyozza a rektor. Hozzáteszi, hogy meg kellett tanulnia politikamentesen politizálnia. A szabadságukért harcol. És a tanszabadság egy egész ország, de tán egy egész földrész szabadságának próbaköve. Ezért a CEU-n szerinte Európa jövője múlik.
Orbán sorra nyitja a frontot különféle ellenségképek: Soros, a menekültek, a liberálisok és a romák ellen. Egyik sem tartozhat az országához. lly módon biztosítja be uralmát. Ugyanakkor a bécsi polgármester arról beszél, hogy már csak gazdasági okokból is megéri egy új egyetemet létrehozni. A CEU megjelenése rengeteg előnnyel jár. Valóságos istenáldása. Ludwig szintén úgy gondolja, hogy Európa jövőjére utal, mi lesz az egyetemmel.
