Hernando Colónnak, az Amerikát felfedező Kolumbusz Kristóf törvényen kívül született fiának élete célja az új Gutenberg-galaxis begyűjtése volt az, hogy létrehozza a világ legnagyobb könyvtárát a 16. században: gyűjtött mindent, amire rá tudta tenni a kezét a könyvnyomtatás korai időszakában a fontos filozófiai és vallási művektől kezdve pamfletekig. Hernando Kolombusz Kristóf második házasságon kívül született fia volt abból az időből, amikor a felfedező a spanyol udvarban lobbizott, hogy pénzt szerezzen nyugati útjához. Mivel 1492-ben sikerült megtalálnia az utat az aranyhoz, a fiú jólétben nőtt fel, bár törvénytelen utód lévén nem élvezhette azokat a kiváltságokat, mint apja. Viszont örökölte apja nagyra törő természetét.
Az általa kitűzött cél elérése, már akkor, a könyvnyomtatás kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a gyorsan növekedő állomány aligha tartható nyilván, hacsak nincs rendesen katalogizálva. Ezért egész hadsereget alkalmazott, hogy elolvassák és kivonatolják könyveit. Így nem csak egy sima katalógusról van szó, amiben nem csak felsorolva vannak a Colón könyvei, de közülük kétezernek megvan benne a rövid kivonata – olyan könyveké is, amelyek mára elvesztek. A Kolombusz fia által íratott hatalmas katalógus célja az volt, hogy könnyen kereshetővé tegye könyvára könyveit Ez a mű volt a Libro de los Epítomes (A könyvek összefoglalója), ami nem sokkal Hernando 1539-ben bekövetkezett halála után eltűnt.
Három héttel ezelőtt Dániában találták meg egy főleg izlandi kéziratokat tartalmazó gyűjteményében. Észrevétlen is épp azért maradt idáig, mert nem izlandi lévén, nem méltatták figyelemre. Rossz időben, rossz polcon volt. A spanyol nyelvű katalógus jelentőségét a kanadai kutató, Guy Lazure ismerte fel, majd a gyűjtemény kezelője felvette a kapcsolatot a Colón életét kutató Edward Wilson-Lee-vel és José María Pérez Fernándezzel. A két tudós nekiállt az anyag feldolgozásának, az eredményeket várhatóan 2020-ban teszik közzé.
A gyűjtemény 15-20 ezer példányból állt - ma negyedüket a Sevillai Katedrálisban őrzik -, sok kötetről csak azért tudunk, mert a katalógusában szó esik róluk. A könyvek eltűnése egyébként Hernando örököse, a nem túl megbízható - bigámiáért börtönbe is zárt – unokaöcs számlájára írható.
Edward Wilson-Lee (balra) és José María Pérez Fernández nekiállt az anyag feldolgozásának
Forrás: Arnamagnæan Institute, University of Copenhagen