Petro Porosenko ugyan a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását ígérte, de a csütörtökön elfogadott nyelvtörvény mégis bírságolja az anyanyelvhasználatot. Az európai uniós integrációt, mint célt alkotmányba foglaltató leköszönő elnök, aki alig egy hete szenvedett megsemmisítő vereséget az elnökválasztáson, utolsó intézkedésként olyan jogszabályt erőltetett át a törvényhozáson, amely szembemegy az EU szellemiségével, alapvető kisebbségi jogokat sért. A parlamentben, ahol a Porosenko Blokk van még többségben, úgy ment át a törvény, hogy bár az oroszpárti Ellenzéki Blokkon kívül szinte minden párt támogatta, a képviselőknek néhány percük volt a több mint ezer módosító javaslat elolvasására. Volodimir Zelenszkij megválasztott államfő ugyan a jogszabály felülvizsgálatát ígéri, de erre egyhamar nem lesz lehetősége, hiszen csak ősszel rendeznek parlamenti választásokat, addig Porosenko pártja marad a legnagyobb erő a radában.
Állítólag – az elfogadott változatot, mivel a módosító javaslatok elolvasására sem volt idő – gyakorlatilag még a képviselők sem ismerik teljesen – az uniós nyelvekre nem vonatkozik majd a szigorú szabályozás. Azt is bejelentették, hogy fél év múlva külön törvény rendelkezik majd az őshonos kisebbségek nyelvhasználatáról. Csakhogy az orosz – amely ellen nyilvánvalóan irányul a törvény, a többi kisebbségi nyelv pedig ennek az áldozata – ugyanolyan őshonos nyelv Ukrajnában, mint az ukrán, a magyar vagy a román. Így aligha várható olyan kedvező módosítás, amely ne sújtaná a kisebbségi anyanyelvhasználatot.
Az uniós nyelvekkel tett kivétel ugyan kiskaput jelenthet a magyar számára, de például az ország harmadik legnagyobb nemzeti közösségét kitevő románok esetében igen furcsa helyzetet szül. A románul beszélők száma 410 ezer, de ebből csak 150 ezret tartanak hivatalosan is románnak, a többieket moldávként könyvelik el, Moldova pedig nem uniós tagállam. Az ukrajnai magyar és román közösség forrong, segítségért kiállt és abban reménykedik, hogy „mint minden törvényt Ukrajnában, ezt sem fogják tiszteletben tartani”. Ha mégis igen, akkor három év felkészülési idő után gyakorlatilag a magyar/román/orosz betegnek az állami kórházban csak ukránul szabad majd elmondania a magyar/román/orosz orvosnak is panaszait, és a boltban is ukránul kell majd kommunikálnia az eladóval akkor is, ha azonos anyanyelvűek, ha az adott településen többségben élnek.
Az ukrajnai magyar és román közösség forrong, segítségért kiállt, és abban reménykedik, hogy ezt a törvényt sem fogják tiszteletben tartani, miként Ukrjnában oly sok más jogszabályt sem. Ha mégis, akkor három év felkészülési idő után gyakorlatilag a magyar/román/orosz betegnek az állami kórházban csak ukránul szabad majd elmondania a magyar/román/orosz orvosnak is panaszait, és a boltban is ukránul kell majd beszélnie az eladóval – akkor is, ha azonos anyanyelvűek, illetve ha az adott településen többségben élnek.
Sem az együttélést, sem a megbékélést nem szolgálja a törvény. Egy 2017-ben, a legnagyobb ukrán intézetek, a SZOCISZ, a KMISZ, a Rejting és a Razumkov által végzett felmérés azt mutatta, hogy az ország lakosságának csupán 50,5 százaléka használja az ukrán nyelvet a mindennapi kommunikációban családtagjaival és ismerőseivel. Mintegy 24 százaléka csak az oroszt, ugyanennyien egyenlő arányban használják mindkét nyelvet. Az utóbbi évek erőltetett ukrán identitáserősítő politikai intézkedéssorozata eddig csak a fővárosban hozott érezhető eredményt, Kijevben ugyanis jelentősen megnövekedett azok száma, akik családon belül már ukránul beszélnek. Az ENSZ és az Euromonitor International adatai szerint az orosz nyelven beszélők száma az elmúlt húsz évben a volt szovjet tagköztársaságok közül Ukrajnában csökkent a legdinamikusabban: 1994-ben még 33,9 százalék volt az orosz ajkúak aránya, 2016-ban viszont már csak 24,4 százalék. A kettős nyelvhasználat azonban továbbra is jelentős. Vagyis az ország egynegyede máig orosz nyelvű, fele pedig kétnyelvű. Egy másik, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet által 2013 során végzett felmérés szerint az ország lakosságának 18,6 százaléka zárta volna ki az oroszt a használt nyelvek sorából, 27,5 százalék viszont a második államnyelvi státust is elfogadta volna, és 46,6 százalék regionális státust biztosított volna számára.
A 2012-ben, a Janukovics érában elfogadott nyelvtörvény regionális státust biztosított a kisebbségi nyelveknek ott, ahol az adott kisebbség elérte a lakosság 10, vagy annál magasabb százalékát. Ezt törölte el azonnal a Majdan után hatalomra kerülő politikai elit, ám az Európai Unió nyomására eddig nem alkalmazta a szigorított változatot. A most elfogadott és kihirdetésre váró törvény kapcsán az Európai Unió még nem szólalt meg.
