A kormány egy múlt heti határozatban azzal bízta meg Gulyás Gergely kancelláriaminisztert, hogy próbálja összehangolni a Modern Városok és a Magyar Falu Programot azzal az egyelőre becenév nélküli csomaggal, amely 445 település gazdasági fellendítését ígéri. „A Magyarország egyes területei közötti gazdasági egyenlőtlenség csökkentése érdekében szükséges fejlesztési program” tavaly decemberben már szóba került, akkor is kormányhatározat rögzítette, hogy a kiválasztott elmaradott térségekben mire kellene alapozni a helyi gazdaság fellendítését. Olyan ötleteket foglaltak jogszabályba, mint például ahol van meleg víz, ott az üvegházi zöldségtermesztést kell támogatni, vagy hogy az erdővel határos faluban gyártsanak fajátékokat, ahol pedig eddig is sertést tenyésztettek, ott ezt támogatja az állam ezután is. A jogszabály arra is kitér, hogy ahol gyógynövények teremnek, ott ezek termesztését segítik majd, míg agyagos talajon téglagyárakat érdemes felhúzni.
Az év végi döntés legfurcsább pontja mégis az, amelyben a kormány azt rögzítette, hogy a kiválasztott települések a Magyar Falu Program pályázatainak megkerülésével, egyszerűen bejelentkezéssel vegyenek részt a tervezett útfejlesztésekben. A baj ezzel az, hogy ha a meghirdetett 50 milliárd forintos idei mellékút-fejlesztési tervek egy részét ezek a kiemelt települések lekötik, kevés pénz marad a pályázaton indulóknak.
A kérdésről a múlt héten megjelent kormányhatározat még mindig csak a kiválasztás szempontjait közli, de azt nem, hogy a Bácsszentgyörgytől Zebeckéig tartó 1230 falut felsoroló hátrányos, tehát „kedvezményezett” települések listájából mely szerencsések kaphatnak automatikusan pénzeket és melyeknek kell majd pályázni is. A legfontosabb kitétel, hogy hol volt sikeres a közmunkaprogram az utóbbi években.
– Konkrétumokat egyelőre nem tudunk a leszakadó térségek felzárkóztatásáról szóló két kormányhatározatról – mondta el lapunknak Szabó Gellért, a Faluszövetség elnöke. Szentkirály polgármestere szerint egyelőre sem az nem világos, mekkora lesz a legszegényebbek felzárkóztatására szolgáló keret, sem hogy azt hazai vagy uniós forrásokból tervezik-e feltölteni, valamint az sem, hogy milyen kritériumok alapján osztják majd szét a pénzt. A Faluszövetséget nem vonták be az előzetes egyeztetésekbe, s nem kértek tőlük előzetes felméréseket sem. – Az nyilvánvaló, hogy az ország két térségét, az északkeletit és a délnyugatit célzottan és konkrét programokkal kellene fejleszteni, másképp a leszakadás megállíthatatlan – tette hozzá.
A fejlesztési tervek összehangolásával megbízott Miniszterelnökség egyelőre nem válaszolt kéréseinkre.
„Kijevhez vagyunk közelebb”Magyarország 178 járása közül az észak-kelet magyarországi cigándi a legszegényebb: ha van térség, amire ráfér a célirányos gazdasági fejlesztés, akkor ez az. Az általunk megkérdezett környékbeli polgármesterek közül azonban egyelőre senki nem hallott arról, hogy külön kormányfigyelem irányulna rájuk, s megkönnyítenék a boldogulásukat.
Vécsi István, Ricse baloldali polgármestere szerint ők eddig is igyekeztek kihasználni a főként uniós pályázatokban rejlő lehetőségeket, s a közmunkásokkal sem járdákat kapirgáltattak, hanem például idősek otthonát, piacot, savanyítóüzemet építettek, de egyelőre nem lát „rendszerszintű törekvést” arra, hogy ezt a térséget valamilyen koncepció mentén igyekeznének felzárkóztatni.
Karcsa fideszes polgármestere szerint épp itt az ideje, hogy a kormány gazdaságélénkítő programmal külön is segítse például a cigándi járáshoz tartozó Bodrogközt, mert a saját erejük már nem elég. A kétezer fős településen jelenleg is működik egy negyvenöt közmunkást foglalkoztató varroda, ahol büntetés-végrehajtási intézeteknek, rendőrségnek, mentőknek varrnak formaruhát állami megrendelésre, de ahhoz, hogy kilépjenek a „szabadpiacra”, támogatás kell. Megemlítette a BMW-gyárat, amelynek tudnának például autó-üléshuzatokat varrni, de ehhez fejleszteni kellene az üzemet. Turisztikai tervük is van, egy közel háromszázmilliós beruházással szálláshelyként működő természetközeli gömbházakat építenének a 4 kilométeres tavuk partján, de ez egyelőre ötlet szintjén létezik. - Sajnos mi nem Budapesthez, hanem Kijevhez vagyunk közelebb, így földrajzi helyzetünkből adódóan eleve nem vonzzuk ide a tőkét – tette hozzá. (Doros Judit)
Van, ahol elkéstünkEgy térség fejlettségén rettenetesen nehezen és lassan lehet változtatni. Az ELTE két kutatója, Győri Róbert és Mikla György például 1910 és 2011 között vizsgálta a magyar járások állapotát, s a száz év alatt alig láttak észrevehető elmozdulást – hangsúlyozta lapunknak Koós Bálint, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának munkatársa.
Mégis, hol sikerült az elmozdulás?
Ami száz éve fejlett terület volt, az nagy valószínűséggel ma is az, mert képes reagálni az újdonságokra, meg tudja tartani az előnyét, de a leszakadt területek önerejükből nem tudnak elindulni. Azt láthatjuk, hogy nagyobb térségek, járások fejlődését csak kívülről érkező nagyberuházások tudták előmozdítani, mint például a szocialista iparosítás Dunaújváros, Paks, vagy Tiszaújváros esetében, de ott sem minden fejlesztés bizonyult hosszú távon sikeresnek. Újabban az autóipari nagyberuházások adják ezt a húzóerőt. Tíz éves távlatokban ez már érzékelhetően formálja a városokat, azok tágabb térségét, s ez igaz a Balaton és a Velencei tó környékére is.
Az utóbbi évek területfejlesztési kormányzati anyagai is elismerik, hogy egyes térségek versenyképessége nem javult, a társadalmi különbségek nőttek. Miért kudarcos ez a kérdés?
A területfejlesztést nehéz beilleszteni a minisztériumi struktúrába, nem olyan, mint az oktatás, vagy az egészségügy. Ma az ágazati törvények területileg nem differenciáltak, például az általános iskolai minimum osztálylétszám meghatározása egységes, nem teszi hozzá, hogy aprófalvas térségekben ettől el lehet térni. Ott kevesebb a gyerek, bezárjuk a felső tagozatokat, aztán az alsót is, a gyerekeket naponta utaztatjuk 10-20 kilométert, a pedagógusok pedig elhagyják a térséget. Ezzel szemben Ausztria már a hatvanas évek óta speciálisan támogatja a hegyvidéki, kis lélekszámú településeket, hogy tompítsák az elöregedés, elvándorlás következményeit. Ott sem fordult meg a folyamat, de nem ilyen kritikus a leépülés.
Több hazai pénz kellene?
Ha a piac, a gazdaság nem tud ezekkel a térségekkel mit kezdeni, akkor csak rettenetesen sok pénzzel lehetne elmozdulást elérni. Ráadásul ki kell mondani, hogy nagyon el vagyunk késve. A baranyai, borsodi aprófalvak már jószerével kiürültek, leépültek az intézmények, elment a szakképzett és értelmiségi réteg, már olyan település is van, ahová a polgármester is máshonnan jár át. Óriási feladatok vannak, újabb problémás térségek képződnek a szemünk láttára, például a Közép-Tisza vidéke is ilyen, most kell beavatkozni, mert félő, hogy végletesen leszakad ez a térség is. (G. E.)
