Előbbi – a voksok 99,96 százalékának feldolgozása után - 42,85 százalékot szerzett, ami 323 846 voksot jelent, utóbbi pedig 42,24 százalékot kapott (319 240). Az albán közösség által indított Blerim Rekára 10,57 százalék szavazott. Mindez azt jelenti, hogy a május 5-én esedékes második fordulóban az albán kisebbség tagjai döntik majd el, ki legyen Észak-Macedónia államfője. Pendarovszki első megnyilatkozásában azt közölte, az országnak az utóbbi években „nem volt elnöke”.
Ezzel arra utalt, hogy amíg a Magyarországra menekült volt kormányfő, Nikola Gruevszki által fémjelzett VMRO DPMNE volt hatalmon, addig a leköszönő Gjorgje Ivanov elnök kiszolgálta a hatalmat. Azt követően pedig, hogy a szocialisták vették át az állam irányítását, Ivanov minden eszközzel igyekezett megnehezíteni a kormány munkáját. Nem volt hajlandó például aláírni azt az alkotmánymódosítást, amely lehetővé tette az ország átnevezését Észak-Macedóniára, ezzel két és fél évtized óta tartó vita zárult le Görögországgal. Pendarovszki az albán kisebbséget megszólítva közölte, ellenfelétől, Sziljanovszkától semmi jót sem várhatnak, ezért szavazzanak rá.
A jobboldali egykori kormánypárt jelöltje, Sziljanovszka, ezzel szemben éles támadást intézett a kabinettel szemben, szerinte amióta a szocialisták kerültek hatalomra, „szabadesésbe” került az ország. Igor Janusev, a VMRO DPMNE főtitkára egyenesen „új tavaszról” tett említést. A részvétel mindössze 41,82 százalékos volt, ami két okra vezethető vissza. Egyrészt nagyon régi, elavult a választási jegyzék, amely elhunyt személyek sorát is tartalmazza. Másrészt az utóbbi években felgyorsult a kivándorlás folyamata, a lakosság mintegy tizede kereste a boldogulást külföldön. Ők nem utaztak haza a voksolás kedvéért Észak-Macedóniába.
Valószínűtlen, hogy az albán közösség tagjai a második körben a jobboldali jelöltet támogatnák. A VMRO DPMNE, miután az egyik albán párt beállt a szocialisták mögé, ezzel létrejöhetett a Zoran Zaev által fémjelzett kabinet, éles támadásokat intézett az albánokkal szemben, a macedón lakosságot e kisebbség ellen hangolta. Blerim Reka egyelőre nem állt ki határozottan Pendarovszki mellett, de ez május 5-ig megtörténhet. Igaz, az albán jelölt azt is közölte, „nem fognak kereskedni” azzal a majdnem nyolcvanezer vokssal, ami rá esett.
A kérdés nem is az, kit támogatna az albán kisebbség, inkább az, elmennek-e egyáltalán szavazni. A második körben el kellene érni a negyven százalékot ahhoz, hogy érvényes legyen a voksolás. Ha nem érik el a bűvös határt, Észak-Macedónia igen komoly alkotmányos válságnak néz elébe még akkor is, ha az elnök jogkörei meglehetősen korlátozottak. Már a vasárnapi részvételi arány is történelmien alacsonynak számít, a függetlenség 1991-es elnyerése óta ennél mindig többen éltek szavazati jogukkal.
A voksolás eredménye azt mutatja, hogy az ország még mindig nagyon megosztott. 2017-ben ért véget Nikola Gruevszki „uralma”, aki féldiktatorikus rendszert vezetett be, polgárháború szélére sodródott az állam. (Vádat emeltek ellene, tavaly menekült Magyarországra.) A VMRO DPMNE több illetékese ellen indult eljárás, de sokan amnesztiát kaptak. A jelek szerint azonban még nem gyógyultak be a lelki sebek, messze az az idő, hogy Észak-Macedónia minden tekintetben egységes állammá váljon. A szocialista kabinet többször hangoztatta, hogy a névvita lezárásával megnyílik az út az uniós és a NATO-csatlakozás előtt, ám a jelek szerint ezzel az ígérettel nem érték be a választók.
