A békeszerződés, a legrészletesebben szabályozza az összes kérdéseket. A katonai és tengerészeti rendelkezések körülbelül 12.000 szóból állanak. A kártérítési szakaszok ugyanannyiból, a vízi utakra vonatkozó intézkedések körülbelül 5000 szóból, a jóvátételi és határmegállapítási rendelkezések ugyanennyiből.
A békeszerződés Elszász-Lotharíngiát Franciaországnak adja és Franciaország szerzi meg a Sear-völgy bányáinak birtokát és ezen a területen 15 évig politikai fönnhatóságot is élvez.
A 15 év elteltével a Saar-völgy sorsáról népszavazás fog dönteni. A rajnai határ változatlanul megmarad, azonban az erődítményeket Németországnak le kell rombolnia és Franciaországot különböző biztosítékok védik meg az esetleges támadásoktól. A keleti határ megállapítására vonatkozó legfontosabb intézkedés Danzignak és a Visztula völgyének nemzetközivé tétele.
A vízi-utakra vonatkozó rendelkezések a Rajnát, az Elbát és az Oderát nemzetközivé teszik, külön bizottságok ellenőrzése alatt. A kieli csatorna a németek birtokában marad, azonban minden nemzet hajóinak szabad útja lesz a csatornán s a környező erődítményeket le kell rombolni. Az 1839. évi szerződés, amely Belgium semlegességét biztosította, hatályát vesztette s Belgium a többi hatalommal azonos állapotba kerül. A kelet európai kérdések nincsenek belefoglalva a német békeszerződésbe hanem valószínűen külön jegyzőkönyvekbe, illetve fejezetekbe foglalva, külön részét alkotják majd a békeszerződésnek.
Ezt a megalázó békét Németország nem tűrheti. Párizsból érkezett hírek szerint a békedelegátusok is tudják, hogy föltételeik, amelyeket a német népre akarnak rákényszeríteni, elfogadhatatlanok.
Népszava 1919. április 16.
