Felesleges bámészkodni, meg munka helyett jogászkodni. A rabszolgatörvény parlamenti elfogadása úgy volt jó, ahogy az történt. Nagyjából így áll a helyzet az Alkotmánybíróság (Ab) tegnapi döntése után. A testület elvetette azokat a beadványokat, amelyek kifogásolták a parlament december 12-i ülésén történteket, amikor az önmaga paródiájába fordult törvénygyárban a kormánynak sikerült átvernie a dolgozóknak hátrányos rabszolgatörvényt és ennek farvizén a közigazgatási bíróságról szóló szabályt is.
Tartalmilag egyelőre nem tudjuk, alkotmányos-e a jogszabály (sokaknak erős kétségei vannak), de most kiderült, hogy az elfogadás technikai része közjogilag rendben volt. Azon az ülésen, ahol a képviselői padsorokból vezették a tanácskozást, nem volt ellenzéki jegyző, és szavazókártyák nélkül is lehetett voksolni, magyarán csak az nem nyomott gombot más helyett, aki nem akart.
Ez utóbbival kapcsolatban egészen érdekes okfejtés ékezett az Ab-tól. Eszerint azért nem kifogásolható az eljárás, mert a képviselők maguk felelősek azért, hogy ne szavazzanak más helyett. Ilyen alapon azt is mondhatták volna, hogy a betörő (jogsértő) maga felel azért, hogy ne tűnjön el semmi abból a lakásból, ahová belépett, vagy ha mégis eltűnik, az nem jogsértés. Előkerült továbbá az indoklásban, hogy a csipkártya megléte sem zárja ki, hogy valaki más szavazzon az adott képviselő helyett. Magyarán: azért nem probléma az azonosító kártya hiánya, mert ha van, akkor is szavazhat más, tehát az sem gond, ha nincs.
Nem lepődtünk meg az Ab döntésén, ahogy azon sem, hogy ezt a kérdést nem parkoltatták évekig, mint a civiltörvényt vagy a lex CEU-t. Kampány van. A kormánynak kell a rabszolgatörvény, az Ab pedig szabadon dönt. De érdemes Goethe-t idézni: "Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad."