Autentikus forrásból tudjuk, hogy „Magyarországon a legolvasottabb, a legnézettebb és a leglátogatottabb médiumok mind kormányellenesek, vagy kormánykritikusok”.
Ha igaznak fogadjuk el ezt az állítást – márpedig Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter panaszkodott így a Kossuth rádióban -, akkor mindjárt magyarázatot is kapunk a hazai tévék legújabb változásaira. Olyan csatornákról van ugyanis szó, amelyek – finoman szólva – közel állnak a hatalomhoz, de amelyeket – ezek szerint - kevesen néznek. Így pedig értelmet nyerhetnek az egyébként logikátlan és megmagyarázhatatlan átalakítások, amelyeknek közös jellemzőjük, hogy olyan magyarosak.
Az első közülük az Echo TV megszűnése. Amiért csak a legelvakultabb hívek ejthettek könnyeket. Hiszen új tulajdonosai – Mészáros Lőrinc és családja – új szemléletet is hoztak ehhez a csatornához. Legalábbis a szintén kormányhoz közeli Origo hírportál szerint „a televízió a nemzeti identitást, a magyar kultúrát és a polgári értékrendet közvetítő, nézőközpontú szemlélet állította középpontba”. Ettől még nézőcsalogató műsort is adhattak volna, de a vak szolgálat és elhivatottság nyilván akadályozta ezt. Viszont a fideszes pártközpontban bizonyára nagyon elégedettek voltak. Az Echo összeolvadt a Hír TV-vel. Azzal az adóval, amelyet tavaly sikerült visszatéríteni a nyájhoz, miután meg tudtak szabadulni a korábbi tulajdonos, Simicska Lajos maradványaitól. Pontosabban eddig ezt hihettük.
Csakhogy kiderült, sok olyan ember dolgozott még a Hír TV-nél, aki „látta Lenin elvtársat”, vagyis a hírhedt G-nap után is maradt, vagy utána érkezett. Ezektől a megbízhatatlannak vélt elemektől most – végre – megtisztítják az új konglomerátumot. Igazán magyar módra: miután az Echo TV szűnt meg, a Hír TV alkalmazottait bocsátják el nagyobb számban. Talán azért is, mivel az új csatorna székhelye az Angol utcában – azaz az Echo TV-ben – lesz, ne kelljen keresgélniük a munkahelyüket. Minthogy az már nincs nekik.
Nem kétséges, milyen műsorokra számíthatunk ezután az összeolvadt adóktól. Miközben egy sokkal nézettebb csatorna a jelek szerint május elsejétől teljesen megszűnik. Illetve ez így nem pontos. Csak nem lesz benne a tévék műsorkínálatában. De nehogy azt higgye valaki, hogy ez veszteség. Á, dehogy, nagy győzelem. Már legalábbis a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) – tehát a már csak nevében közszolgálati tévéket működtető társaság – közleménye alapján. Tudniillik, „tovább erősödik a szabad, személyre szabott műsorválasztás lehetősége”, miután a csatornát az m3.hu honlapon ingyenesen lehet elérni. Itt ismét láthatóvá válik az utolérhetetlen és csak a fideszes propagandában megnyilvánuló magyar módszert. Diadalt kommunikálnak, mikor egyértelmű veszteségről van szó.
Ha valaki nem tudná, az M3 a köztévé egyetlen politikamentes, s talán ezért egyik legnézettebb programja. Itt ismétlik a magyar televíziózás hős- és aranykorának műsorait, köztük egyértelmű gyöngyszemeket. Nagyszerű színészekkel forgatott filmek és tévéjátékok, színházi előadások, alkalmakra készült összeállítások szerepelnek benne. Meg klasszikussá nemesedett tévés egyéniségek műsorai, portrék, dokumentumfilmek, megőrzésre érdemes adások. És jól mondja a már idézett közlemény: „a közszolgálati média küldetése a kulturális értékteremtés és értékőrzés”. Csakhogy ezt mostantól másképpen kívánják szolgálni. Egy technikai újításnak köszönhetően ugyanis a néző maga állíthatja össze az általa érdekesnek tartott tartalmakat. Interneten – ingyenesen - elérhetővé teszik ugyanis minden olyan videóanyagukat, amelynek online jogával rendelkeznek. Céljuknak azt tartják, hogy „a nézőket segítsék a szabad műsorszerkesztésben és a választásban”.
Mindezzel van némi probléma. Az csak a kisebbik baj, hogy át akarják ruházni a műsorszerkesztés nem csekély feladatát olyanokra, akiknek nem ez a dolguk, miközben az MTVA kötelékében nyilván sok olyan alkalmazott lehet, akinek éppen ez (lenne) a feladata. Nagyobb gond, hogy napjainkban az online-térben elsősorban a fiatalok mozognak otthonosan. Azok tehát, akik a legritkábban nézik az M3 műsorát. A retro-csatorna közönsége ugyanis elsősorban az idősebbek, akik valóban nosztalgiáznak egy-egy régi műsor kapcsán. Viszont nagy többségüknek nincs számítógépe, okostelefonja, nem is nagyon értenek hozzá. Ők azt szokták meg, hogy bekapcsolják a tévét és jön a műsor. Nem szerkesztenek, nem válogatnak, csak nézik. Persze tény, megváltozott a világ és jó, ha mindenki lépést tart vele. De ennek nem az a módja, hogy megszüntetnek egy sikeres csatornát és még igyekeznek nagy diadalnak is beállítani.
Igaz, tapasztalhattuk már nem egyszer, a hatalom – és kiszolgálói – azt csinálnak, amit éppen akarnak és jónak látnak. A Hír TV munkatársainak kirúgása, vagy az M3 megszüntetése miatt tüntetések sem várhatók. Ám jellegzetes lépések, és jól mutatják mennyit számítanak a nézők – vagy ha úgy tetszik, a választópolgárok – a mai rendszernek. Itt tehát már egy magasabb szintű etetésről van szó, mint amit napjaink csatornáitól megszoktunk. Az etetőknek ezek után nem kell csodálkozniuk, ha „a legnézettebb és a leglátogatottabb médiumok mind kormányellenesek, vagy kormánykritikusok”.
Valamit valamiért.
