Lehet vitatkozni azon, hogy igazságot is sért-e az Operaház vagy „csupán” törvényt, amikor engedély nélkül próbálja a Porgy és Besst. Ennek tudatában azonban nehéz elvárni a például felvételeket az interneten megosztó magánemberektől a szerzői jog tiszteletben tartását.
Abszurd világunkban megszokhatatlanul megszokottá vált, hogy a hatalom – és ki vitatná, hogy egy tízmilliárdos nagyságrendű költségvetéssel rendelkező kulturális intézmény az – sokkal többet enged meg magának, mint az egyszeri állampolgár. Alapfokú zeneiskolák hétéves növendékei sem játszhatnak fénymásolt kottákból, a jogtiszta kiadványok megvásárlása pedig komoly kiadást jelent családjuknak. Eközben, ha igaz a több - munkáját, hazai karrierjét és egzisztenciáját féltő, ezért lapunknak név nélkül beszélő - művész információja, a Magyar Állami Operaház próbatermében sokszorosított kottákból próbálnak a muzsikusok. Több évtizedes pályájuk eddig példátlan élményét, a szamizdat álromantikáját megélve.
Ókovács Szilveszter rasszistának tartja Ira Gershwin rendelkezését arról, hogy csak színesbőrű énekes játszhatja Porgy szerepét. Szíve joga. Bizonytalan jogi helyzetben próbálnak. Lelke rajta. Kitűzik az előadást megállapodás nélkül. Vakmerőségének kockázata.
Az azonban, ha az Operaház muzsikusai fénymásolt kottákból játszanak, törvénysértés. Nem része a művészi szabadságnak. Ahogy az sem csupán ízlés, inkább erkölcs, becsület és méltóság dolga, hogy miután a frissen végzett magyar táncosok (nem) szerződtetéséről beszámoltunk, Ókovács Szilveszter publicisztikai munkássága részeként egy kormánypárti propaganda portálon a Népszava kulturális rovatának újságírója, Tölgyesi Gábor morálját, identitását és szakmai hitelességét kérdőjelezi meg. Ott hivatkozik az álláspontot meghatározó üléspontra. Az Operaház főigazgatói székéből.