Az éghajlatváltozás kiváltképp vakera-, kamu-, rizsa-, magyarán bullshit-fertőzött téma. Globálisan ugyanis mindenki nagyon okos.
Melegszik a Föld, kihalnak a jegesmedvék, a nejlonzsacskóktól megfulladnak a bálnák, özönlenek a klímamenekültek. Ezt a sok szörnyűséget valamiképp "meg kell fékeznünk", legalábbis a szennyokádó gyárak rendszabályozásával, "iparági szintű restrukturálással" meg a teljes latin szótárral, stratégiákkal, tanulmányokkal, konferenciákkal, "zöld" címkékkel, szelektívvel, kiáltvánnyal, kiállással, futással, ültetéssel, flashmobbal, dán kislánnyal, Föld órájával, csavard le-szedd fel-tedd el-szállj át-húzd ki-zárd el-gondold át-típusú kampányokkal, és még sorolhatnám.
A NER egyik legkiválóbb katonája, Áder János ebben is sajátos színt képvisel. A köztársasági elnök láthatólag ragaszkodik ahhoz, hogy az ügyben különösebb közönségigény nélkül is rendszeresen megnyilvánuljon. Mindazonáltal - hasonló következetességgel - csakis a legbődületesebb közhelyeket, a legkevésbé számon kérhető általánosságokat puffogtatja. Viselkedése tökéletesen példázza az Orbán-kor minden értéket kifacsaró, kiüresítő cinizmusát. A Fidesz egykori élesnyelvű politikusa, amint a párt megkívánta, hirtelen a nép békés apukájává avanzsált. Új szerepéhez az agitprop-osztály friss tulajdonságokat kerített. Szeret horgászni - legyen hát a környezetvédelem elkötelezett híve, kész is a figura! - csettinthetett az alkotó.
Bár Ádernek esze ágában sincs szembehelyezkedni az Orbán-kabinettel, beszédíróinak hosszú, álmatlan éjszakákba telhet, hogy a kérlelhetetlen környezetvédelmi elkötelezettség nehogy akár csak közvetve is kormánybírálatnak tűnjék. Ennek megfelelően Ádert nem zavarja a környezetvédelem állami szerveinek szétverése, a szakértők kirúgása, a szélerőművek elsorvasztása, a rezsicsökkentéssel kifektetett, lerobbant, szennyező, veszteséges ágazatok, a fakivágás és -égetés ösztönzése, a lignittel és szeméttel fűtés, a matuzsálem-korú, füstokádó gép- és autópark, valamint az erdőszéli szemétlerakás eltűrése, a szmog, az emiatt évente meghaló tízezrek, a szégyenteljes hulladékhasznosítási és energiahatékonysági adatok, a parányi, félreszervezett támogatások, a központi, állami pénzmosoda beállításával a hulladékgazdálkodás további züllesztése, az uniós átlagnál alacsonyabb környezetvédelmi célok, a mégoly szerény vállalások elmismásolása, a szén-dioxid-kibocsátás-mérséklés EU-szintű gáncsolása, a vérszegény uniós teljesítményünk miatti állandó szégyenpad, a kisstílű előnyökért mindennek hivatkozási alapot biztosító, lelkiismeretlen "szakemberek", a statisztikai trükkök és látszatintézkedések százai, illetve a bírálatokat elkenő, ellenséges kormánypropaganda.
Ez a fajta utcazaj még véletlenül sem szűrődik fel a Sándor-palotáig.
Csoda-e, ha ezek után az egyszeri polgár jó öreg dízelével újra elpöfög a hiperig, vásárol sok-sok palackozott vizet meg marhahúst, aztán este, miután kihajította a tegnapról megmaradt ételt és vesz egy jó forró fürdőt, a standby-módból bekapcsolt tévén újra végigbámul egy Áder-beszédet?