Az Egyesült Államok beváltotta fenyegetését. Az amerikai védelmi minisztérium bejelentette, leállítják az ötödik generációs F-35-ös harci repülőgépek fogadásához és hadrendbe állításához szükséges felszerelések szállítását Törökországnak. Sőt, akár a teljes üzlettől is visszalépnek, amennyiben a törökök nem állnak el az orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer vásárlásától. Mike Pence amerikai alelnök szerint a helyzet egyszerű: Ankarának választania kell az Sz-400-asok és a NATO között. Mevlüt Cavosoglu török külügyminiszter viszont éppen ellenkezőleg úgy gondolja, senkinek, sem a Nyugatnak, sem az oroszoknak nem szabadna azt kérnie tőlük, hogy válasszanak.
Kérdés persze, miért olyan fontos a törököknek a fegyverzet, hogy még egyik legfőbb szövetségesükkel is készek összeveszni miatta? Nos, katonailag a beszerzés valóban indokolt. Törökország közvetlen szomszédságában az utóbbi években több háború is zajlott, és a feszültségekkel terhelt közel-keleti térségében a közeljövőben is bármikor kipattanhat egy újabb fegyveres konfliktus. A problémát jól jelzi, hogy miközben a szomszédos Szíriában például évek óta véres háború dúl - és most is abból az irányból érkezik a legfőbb fenyegetés -, a régió nagyratörő középhatalma képtelen saját erőből megoldani légvédelmét. 2013 óta a feladatot a NATO déli területre telepített Patriot és SAMP/T rendszerei látják el.
Törökország tehát szeretné saját kezébe venni biztonságát, a dilemma csak az, ehhez honnan vásároljon fegyvert? Kézenfekvő megoldásnak tűnhet a már egyébként is alkalmazott amerikai Patriot, csakhogy az üzlet feltételei nem éppen kecsegtetőek. Washington 3,5 milliárd dollárt kért a rendszerért, de még az is kérdéses, mikorra tudna elkészülni, főleg, hogy az üzletet még a kongresszusnak is jóvá kellene hagynia. Ehhez képest Oroszország az Sz-400-asokat jóval olcsóbban, 2,5 milliárd dollárért kínálta, és a tervek szerint az idén júliusban már le is szállítják. Azt nem egyszerű megítélni, hogy melyik fegyver a jobb, ugyanis nem teljesen ugyanarra a célra fejlesztették ki őket. A Defenseworld szakportál összehasonlítása szerint az amerikai Patriot az ugyancsak amerikai THAAD rendszerrel kombinálva rendelkezik minden olyan képességgel, amivel az Sz-400-as, ár-érték arányban tehát az orosz fejlesztés éri meg jobban. Korábban például Kína és India rendelt még a fegyverből, de például Szaúd-Arábiában, az amerikaiak egyik fő közel-keleti partnerénél is felmerült a vásárlás ötlete (ahogyan az F-35-ösé is). Ankara egyébként még egy kínai ajánlatot is fontolgatott, 2017-ben azonban végül Moszkvával írt alá.
Az Egyesült Államok - és más NATO-tagok - viszont azt kifogásolják, hogy az orosz fegyver nem kompatibilis a szövetség rendszereivel és biztonsági kockázatot is jelenthet. Utóbbi jelentette az ürügyet a száz megrendelt F-35-ös leszállításának szüneteltetésére is, az amerikaiak szerint ugyanis félő, hogy az orosz eszköz fontos információkat tudna megszerezni a csúcstechnológiás harci repülőről. A szakmai érvek mellett a tiltakozás oka persze legalább ennyire politikai és gazdasági is. Washingtonban érthető módon nem nézik jó szemmel, hogy egy szövetséges állam a riválisa zsebeit tömi, és trójai falóként idegen technológiát enged be. Erre is megvan azonban a törökök válasza. Ankara szerint az Sz-400-asokat „saját”, nem pedig NATO célokra használnák, így fel sem merül, hogy a fegyvert be kellene építeni a közös rendszerbe. Ami pedig az üzletet illeti, azt sem zárták ki, hogy az Sz-400-asok mellé Patriotokat is vásároljanak. Törökország szerint az ügy politikai jellegét az is erősíti, hogy az egyel korábbi generációt, az Sz-300-asokat több NATO-tagállam, például Bulgária, Görögország, Horvátország, Szlovénia is használja, az ellen mégsem volt kifogása senkinek.
Egyelőre tehát patthelyzet alakult ki, és nem világos, hogyan lehetne feloldani. A török külügyminiszter a minap azt nyilatkozta, Donald Trump amerikai elnök egy telefonbeszélgetésben azt ígérte Recep Tayyip Erdogan török államfőnek, majd ő elsimítja az ügyet, ebben azonban aligha bízhatnak. Praktikus megoldásként a törökök állítólag felajánlottak, dolgozzanak ki olyan védelmi módszert, amivel garantálható, nem szivárognak ki érzékeny adatok, ám az ötlet süket fülekre talált. Ahogyan a török vezetők már többször leszögezték, az Sz-400-as üzlet nem visszavonható - ez bizonyára irgalmatlanul drága lenne anyagi és politikai értelemben is -, így alighanem a vita megmarad. Ez persze Törökország NATO-tagságát nem érint, legfeljebb a szervezetben betöltött szerepét, a többi tagállamhoz fűződő viszonyát. Várhatóan elesnek viszont az F-35-ösöktől - bár egy részüket Törökországban gyártották volna -, ám ilyen gépe a Közel-Keleten egyelőre egyébként is csak Izraelnek van.
