A felfedezést David Kuridze, a korábban Belfastban, majd Aberystwyth-ben dolgozó szakértő tette, aki a Kanári-szigeteken lévő La Palma Roque de los Muchachos Obszervatóriumának teleszkópjával figyelt meg egy különösen erős napkitörést, amely a Nap felszínének közelében történt 2017. szeptember 10-én.
A kedvező körülmények és a szerencsének is köszönhetően a kutatócsoport korábban nem tapasztalt pontossággal határozta meg a napkitörés mágneses mezejének erejét. A tudósok szerint felfedezésük megváltoztathatja a Nap közvetlen légkörében történő folyamatokról alkotott elképzeléseket - írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
Ez az első alkalom, hogy ilyen pontossággal meg tudták mérni a koronahurkok, a napkorona alkotóelemeinek mágneses mezejét. A napkorona a Nap légkörének ritka és kiterjedt legkülső része, ahol a hőmérséklet meghaladja a félmillió kelvint. Több millió kilométerre terjed ki a felszín felett. A napkitörés - fler - pár perces robbanás a Nap fotoszférájában vagy fölötte. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Napkitörések önmagukban is kialakulhatnak, vagy erőteljes plazmarobbanások kíséretében is. Ha az ezekből a robbanásokból származó töltött részecskék elérik a Földet, károsíthatják az infrastruktúrát, például a műholdas rendszereket és az elektromos hálózatokat.
A mágneses mező mérését mostanáig akadályozta a Nap légköréből érkező, a Földet elérő jel gyengesége és a megfelelő eszközök hiánya. Kuridze tíz napon át tanulmányozott egy aktív területet a Nap felszínén. A vizsgálat során használt teleszkóp azonban adott időben a Nap felszínének csak egy százalékára képes fókuszálni. A szerencsének volt köszönhető, hogy Kuridze a megfelelő időben és a megfelelő helyre figyelt, amikor megtörtént a napkitörés.
