Nekem ez a Fészbúk gyanús. Mondjuk azon már nem lepődöm meg, hogy figyeli minden lépésemet, hogy kikkel barátkozom, miről diskurálunk, hol nyaralok, és kivel ebédelek, ezt megszoktam. Tudom, hogy ha ímélt írok, és véletlenül Tahitit említem – mondván, hogy na oda pont soha nem jutok el –, akkor másnap özönlenek a különböző turisztikai célpontok, Smokovectől Malibuig, csak győzzek tervezgetni, hogy idén hova nem megyünk.
Azzal is tisztában vagyok, hogy ha vásárolok valamit onlájn, akkor az internet szentül meg lesz győződve arról, hogy azt a terméket újra és újra szeretném megvásárolni, csak azt nem tudom, hogy hol tegyem. Ilyenkor hetekig kínálgatja a korábban méregdrágán megvett kerti sütőt, hátha vennék még egyet. Azt már egy fokkal nehezebben magyarázom meg a hátam mögül a képernyőmre pillantó kollégának, hogy miért tukmálja rám minden reggel a legsikeresebb pénisz növelőt, és miért jelenik meg este, amikor végre megtérek a robotból, hogy „Szexi fehérneműre vágysz? Ne keressed tovább!" Városi legendák és féltudományos esszék szólnak arról az algoritmusról, amely egy-egy elhangzott telefonbeszélgetés alapján küldi a képernyőmre a kizárólag engem érdeklő terméket.
Néha azért az internet is téved. Remélem. Az utóbbi időben napi gyakorisággal javasolja, hogy lájkoljam a Miniszterelnök Úr személyes oldalát. Ezt általában udvariasan hárítom el, igyekszem nem megbántani őt, úgy tudom, elég lobbanékony ember. Viszont. Nemrég a következő, kifejezetten nekem szánt hirdetés jelent meg. „Talán nem is sejted, mennyi eredményes, hitvalló keresztény vállalkozó vesz körül. Nem a te hibád: alig vannak olyan rendezvények, amelyek kifejezetten azoknak szólnak, akik egyszerre keresztények és vállalkozók is. Így született meg az I. és a II. Országos Keresztény Vállalkozói Konferencia, mindkét évben 300 résztvevővel és túljelentkezéssel. Idén szintet lépünk – velünk tartasz?” Aztán: „Képzeld el, hogy több mint 1000 keresztény vállalkozó találkozik a neveddel, amikor új partnert, beszállítót keres. Töltődj fel és inspirálódj olyan vezetők között, akik ugyanabban hisznek, mint jómagad. Találkozz sikeres, keményen dolgozó vállalkozókkal, akik veled együtt tesznek hitet Krisztus mellett.”
Meg kell mondjam, az ügy nagyon meglepett. Egyrészt nem tudtam, hogy figyelnem kéne a körülöttem működő hitvalló keresztény vállalkozókra, azt meg pláne nem, hogy ilyen sokan vannak. Az igazán különös azért mégis csak az, hogy megint van valami, amit a Fészbúk jobban tud, mint én: tudniillik hogy ezek az emberek ugyanabban hisznek, mint jómagam. Egyébként ez utóbbit nem vonom kétségbe, miért ne hihetne egy hitvalló keresztény vállalkozó a szabad piacban, a szociális igazságosságban, a demokráciában és az esélyegyenlőségben? Maga Jézus sem volt a biznisz ellen, csak azt kérte (kezében kötélből font ostorral), hogy ne a templomban üzleteljenek.
Csak eddig nem tudtam, hogy a vállalkozók is kétfélék. Hogy van keresztény, és van, aki nem az. Na jó, ez nem igaz, ezt eddig is tudtam. Csak nem volt téma. És főleg nem nekem szóltak, ha összejöttek.