Bevallom, fiatalkoromban mindig a katonaságtól rettegtem. Két év egy laktanyában - huszonéves, egyedülálló fiatalemberként, éppen csak az egyetem után, mindenképpen szerettem volna elkerülni. Láttam magam egy harctéren, fémsisakban, szuronyt szegezve, miközben azt kiabálom, „Előre”... Vagy tankban ülök és célpontokat keresek...
Sokan próbálkoztak hamis orvosi igazolásokkal, amivel aztán megbuktak, mert a katonák sem hülyék. Sokan fizettek a sorozótiszteknek. Apának szerencsére volt egy ezredes barátja, Rőbaki, aki egyszer csak azt mondta, hogy talált megoldást. Úgyis szeretek írogatni, elhelyez engem a Katonai Filmstúdióban, ami katonai szolgálatnak számít, de nem kell bevonulni.
A stúdió vezetője, Kormos ezredes komoly ember volt, egyenruhát viselt, és szolgálati Volgán járt. Filmeket forgattunk a magyar katonák életéről, hadgyakorlatokról, a civil építőmunka támogatásáról, helytállásról árvízieknél. Gyereknapon kivittünk egy tankot a játszótérre, a kicsik bele is ülhettek.
Egy alkalommal Kormos hívatott, utazom a miniszterhelyettes elvtárssal Egyiptomba, Jóska lesz az operatőr, én meg majd írom hozzá a szöveget. De ez szolgálati titok, senkinek sem beszélhetek róla. Népes küldöttség volt, tábornokok, ezredesek, kellemes emberek mindnyájan.
- Tulajdonképpen miért utazunk? - kérdeztem a repülőgépen egy fiatal századost, aki láthatóan unatkozott.
- Egy fegyverbemutató lesz, de többet nem kell tudnotok - nem is akartam többet tudni, gondoltam, éppen elég kellemetlen volt otthon anyámnak elmagyarázni, miért viszek magammal a csomagban fürdőnadrágot februárban. A fegyverbemutatót csak távolról filmezhettünk, a fiatal százados diktált néhány mondatot a jegyzetfüzetembe, amit aztán jóváhagyásra elvitt az egyik tábornokhoz, aki rábólintott. Másnap egy ezredes korán reggel kopogott a szállodai szobám ajtaján.
- Úgy tudjuk, beszél angolul. Maga fog tolmácsolni a miniszterhelyettes elvtársnak, a tolmácsunk ugyanis rosszul lett.
- Nemigen értek a katonai szaknyelvhez – védekeztem.
- Na, öltözzön, aztán induljunk – a katonaság nem az érvek világa.
A miniszterhelyettest az arab parlament elnöke fogadta udvariassági látogatáson. Legalább negyven magasrangú egyenruhás ült a teremben, csak én voltam civil. A találkozó fél óráig tartott, politikai általánosságokon túl semmi sem hangzott el, ezekhez a korábban látott amerikai filmek szókészletét használtam. Este már haza is utaztunk.
Néhány héttel később a miniszterhelyettes titkárnője kis ünnepségre hívott a Honvéd utcai hivatalba. Hosszú büféasztal, sok egyenruhás, koccanó pezsgőspoharak. Sikeres volt az egyiptomi út.
- Te is nagyon szép munkát végeztél - mondta a miniszterhelyettes jókedvűen. – Örülnék, ha a jövőben nekünk dolgoznál. Majd gondolunk rád.
Rőbakitól néhány héttel később hallottam, hogy a miniszterhelyettest nagykövetnek nevezték ki egy afrikai országba. Szívből reméltem, hogy talál magának tolmácsot.