Egyfajta főnixmadárként tekintettek a rendszerváltás idején az úgynevezett szerkezetváltó iskolákra, vagyis a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumi modell bevezetésére, amelytől azt várták, majd kiemeli a közoktatást az akkor még jelentősen kisebb kátyúból. A remélt hatás azonban elmaradt – hangzott el azon a péntek délutáni oktatási kerekasztalon, amit Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének korábbi elnöke szervezett. Mendrey Radó Péter oktatáskutatót, Braun József pedagógiai vezetőt, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítóját, Pilz Olviért, valamint a Szülői Hang Közösség képviselőjét, Miklós Györgyöt hívta meg, hogy megvitassák: „szárny vagy teher” a jelenlegi iskolaszerkezeti modell?
Abban többé-kevésbé mindannyian egyetértettek, hogy a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokat „kisajátította” magának a felsőbb középosztály, s mára lényegében presztízskérdés lett, kinek a gyermekei tanulnak ezekben az intézményekben. Holott Radó Péter szerint mára világossá vált: az iskolaszerkezet és a pedagógiai hatékonyság között nincs összefüggés, ahogy a tanulási eredmények tekintetében sincs érdemi hatása. Ellenben erősíti az iskolai szegregációt – mutatott rá Mendrey László. Ezt megerősítette Miklós György is, hozzátéve: a jelenlegi iskolaszerkezeti modell a tanárok közötti szelekciót is erősíti; egy hat vagy nyolc osztályos gimnáziumban az országos pedagógushiány minimálisan ugyan, de kevésbé érzékelhető.
Braun József szerint egyre inkább kezd kialakulni egy „iskolán kívüli edukációs tér”; azok a szülők, akik ezt megtehetik, kimenekítik gyermekeiket a hagyományos állami iskolákból. Pilz Olivér pedig úgy látja, a pedagógusok és az oktatási szakértők között sincs egyetértés abban, melyik iskolaszerkezeti modell lenne a legeredményesebb. Mendrey kijelentette: szerinte a szerkezetváltó iskolákat felmenő rendszerben meg kellene szüntetni, és egy olyan egységes iskolaszerkezetre lenne szükség, ami kiküszöböli a szegregációt.
Radó Péter ezzel nem értett egyet teljes mértékben. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokat egy növényhez, a mocsári nősziromhoz hasonlította, ami nagyon szép, miközben egy bűzös, rothadó közegben virul. Szerinte azzal, hogy levágjuk ezeket a virágokat, a mocsár még nem fog megváltozni. – Jelen esetben a mocsár nem az iskolarendszer, hanem maga a magyar társadalom – fogalmazott, hozzátéve: Magyarországon a középosztály már-már törzsi alapon különül el a társadalom többi részétől. – Nap mint nap kicsi törzsi egyenlőtlenségek járnak be az iskolákba – mondta.
Mendrey szerint ahhoz, hogy változzon a helyzet, rövidtávú politikai érdekek helyett egységes politikai és szakmai konszenzuson alapuló oktatási stratégiára lenne szükség – ennek a megvalósulása azonban jelenleg szinte a nullával egyenlő.
