Afrika a jövő kontinense, ehhez nem fér kétség - jelentette ki a Zöld-foki Köztársaságból az MTI-nek telefonon adott nyilatkozatában Szijjártó Péter. Közölte, az afrikai kontinensen megy végbe a globális növekedés jelentős része a következő időszakban. Amit néhány éve Kína jelentett a világgazdaságnak, azt a jövőben az afrikai kontinens fogja jelenteni - tette hozzá.
Ritka alkalom, egyetértünk a külgazdasági és külügyminiszterrel. Akkor is, ha nem éppen Afrika szívéből, hanem annak legnyugatibb csücskétől 570 kilométerre, az Atlanti-óceán szigeteiről üzent. Ha értelmezni próbáljuk a szavait: a keleti nyitás mosolya végleg lehervadni látszik a kormányzati orcáról, talán mert a kabinetben is ráébredtek, a kínaiak nem hülyék, szeretnek - vagy kénytelenek - évszázadokban és emberszázmilliókban gondolkodni. A pénzről, a befektetési kockázatokról nem is beszélve. Mert hogyan lehet megbízni egy olyan hatalomban, amelyet saját nyugati közössége tagad meg éppen?
Tehát: egyetértünk a külügyminiszterrel. A keleti nyitással sem az volt a bajunk, hogy építettük a kapcsolatokat Pekinggel, hanem hogy társadalmi mintát akartunk onnan importálni. Afrikával sincs bajunk: kereskedjünk mindenkivel a kölcsönös tisztelet és a hosszú távú előnyök alapján. Hanem van itt egy kis baj. Ha Afrika kitüntetett részese lesz a jövőben a globális növekedésnek, akkor a magyar kormány kivel fogja helyettesíteni azt a hatvanmillió afrikai menekültet, akivel Orbán Viktor Európát és a magyarság egy részét rémületben tartja?
Szóba se jöhet Skandinávia... ó, ó, Afrika! - kommentálta mindezt Faceboook-oldalán a magyar kormányfő. Amiből biztosra vehetjük: a délire váltott keleti nyitást nem fogja követni az északi, pedig a skandináv modell érdemes volna szemrevételezésre. Az ó, ó Afrikát nem tudjuk mire vélni. Ha csak menekült-csalogatónak nem. Mert a kormányfő mindig igazat mond.