Visszalépését azzal indokolta, hogy „a családom biztonsága az első”. Megfenyegették?
Nem. Az idézett mondatot tartom a legfontosabbnak az életben, de a lemondások körül nincsen misztikus konteó. Nem tudok ehhez mit hozzátenni. (Az előzményekről itt olvashat.)
Valamiért mégis lemondott hosszú hónapok előkészülete után, pedig csak pár napja jelentették be az ellenzéki pártok hivatalosan is, hogy ön lesz a közös jelölt Újpesten.
Nem véletlenül. Hat hónapot dolgoztunk közösen, erőt raktunk bele. És nem vagyok egy olyan ember, hogy komoly ok nélkül elugorjak egy feladat elől.
Komoly az ok?
Gondolhatja.
Egy minapi interjújában sokadszor is leszögezte, hogy volt pártját, a KDNP-t „csicskapártnak” tartja. Nem fél attól, hogy az ön mostani lépését a konkrétumok ismerete nélkül hasonlóan jellemzik majd?
Hülyékkel nem tudok mit kezdeni, nem vagyok pszichiáter. Aki egy kicsit is ismer, pontosan tudja, hogy soha semmitől nem futamodtam meg, minden feladatomat elvégzem.
Ha ön után lesz egy újabb közös jelölt, őt támogatja?
Amennyiben jó lesz, mindenképp. Életem legjobb döntésének tartom, hogy beszálltam, jó érzés volt, hogy különböző világnézetű emberek tudnak egymással beszélni.
