– Ez a törvény nem segítség, hanem egy újabb akadály – nyilatkozta lapunknak Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus, miután a köznevelési törvény tavaly szeptemberben életbe lépett, Taigetosz-törvényként elhíresült módosításának tapasztalatairól kérdeztük. A magyarországi Diszlexia Központ alapítója szerint a törvénymódosítás semmilyen problémát nem oldott meg, sőt csak tovább nehezítette a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel (BTMN) küzdő gyerekek és szüleik, valamint a szakemberek helyzetét.
A kormány 2017-ben fogadta el a lex Taigetoszt, melynek értelmében 2018 szeptemberétől a BTMN-es gyerekek már nem kaphatnak felmentést a klasszikus, osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alól, ez a kedvezmény csak a súlyosabb gondokkal küzdő sajátos nevelési igényű (SNI) diákoknak jár a továbbiakban. A törvény ellen szakemberek, civil szervezetek és ellenzéki politikusok is tiltakoztak, utóbbiak az Alkotmánybírósághoz (Ab) is fordultak felülvizsgálatért. Az Ab múlt heti határozata kimondta: az Országgyűlés mulasztást követett el, miután úgy fogadta el a törvénymódosítást, hogy a mentesítésből kimaradó gyerekeknek nem nyújtanak más kedvezményeket – abban az esetben sem, ha azok egyéni szempontok, adottságok, képességek figyelembevételével és szakértői véleménnyel alátámasztható lenne.
Az Ab június végéig adott időt a törvény korrigálására, ám Gyarmathy Éva szerint ennél jelentősebb beavatkozásra lenne szükség. A jogszabály-módosítás önmagában nem elegendő: sokkal több szakember, fejlesztőpedagógus, pszichológus kellene, az általános- és középiskolai tanárok felkészítésére is szükség lenne.
– A Taigetosz-törvény egyik legszembetűnőbb hatása az volt, hogy a korábbi évekhez képest kiugróan megemelkedett az SNI-s gyerekek száma. Ez egyértelműen azért van, mert a szakemberek próbálják menteni a menthetőt: a BTMN-es gyerekeket is SNI kategóriába sorolják, hogy továbbra is járjon nekik a kedvezmény – mutatott rá Gyarmathy Éva. Bár az SNI-s gyerekek száma folyamatosan nő a statisztikákban, a 2017-2018 közötti változás valóban kiugró. Míg korábban minden évben átlagosan 1500-2000-el több SNI-s diákot mértek, 2017 és 2018 között a számuk több mint 4 ezerrel nőtt.
A szakpszichológus szerint egy másik „kiskapu”, amivel a BTMN-es diákok helyzetén próbálnak könnyíteni az iskolákban, hogy törvény ide vagy oda, a tanárok év végén akkor is átengedik őket, ha a teljesítményük egyébként azt nem tenné lehetővé.
– Ez valójában nem segítség, hiszen ettől nem kapnak megfelelő ellátást, fejlesztést. De az iskolák tudják, a törvénymódosítás miatt a gyerekek állapota nem változott, és ha valamit a tanulási problémái miatt egy BTMN-es diák nem tud, azt akkor se fogja megtanulni, ha még nyolc évig ott ül – mondta Gyarmathy. Egy harmadik menekülési útvonalat jelentenek a magánfoglalkozások, magánintézmények: a szakember tapasztalatai szerint egyre több szülő választja ezt a megoldást tanulási gondokkal küzdő gyermekének az állami közoktatás helyett.
Gyarmathy hangsúlyozta: ő maga nem „felmentéspárti”, az lényegében egy „szükséges rossz”, amit a szakemberek és az iskolák jobb megoldás híján alkalmaznak. Az ideális az lenne, ha minden, nagyobb odafigyelést igénylő diákot személyre szabottan, saját képességeinek megfelelően taníthatnának, fejleszthetnének az iskolákban, ám ettől a magyar közoktatás még messze áll.
Mindezt megerősítette Erdész Ferenc is. A Csak Együtt Van Esély (CSEVE) csoport alapítója szerint a lex Taigetoszt akárhogy kiegészíthetik, a jelenlegi rendszerszintű hiányosságok mellett sosem lesz belőle „jó törvény”. – Hosszú távú koncepció kellene, a jelek szerint ilyennel az oktatásirányítás nem rendelkezik – mondta.
