Drasztikusan lecsökkent a folyó vízszintje, minden kút kiszáradt, eltűnt a talajvíz, a földek tönkrementek, a régi meder most egy kavicssivatag – mondta a Dráva horvát-magyar szakaszára tervezett öt horvát vízerőmű elleni hétvégi tiltakozáson Marijan Varga, Donja Dubrava (Alsódomború) polgármestere.
Az alig kétezres Muraköz megyei település polgármestere pontosan tudja, milyen károkat okoz egy síkvidéki, tározós erőmű, hiszen a kilencvenes évek elején a faluja mellé is építettek egyet, mely nemcsak ökológiai katasztrófát okozott, de egyszer már át is szakadt a töltése…
A környezetvédelmi szakemberek szerint beláthatatlan ökológiai változásokat jelentene, ha a horvát kormány valóban megépítené az öt erőművet. A terv nem újkeletű: a dubravai csak az első lépcsőjét jelentette annak a vízerőmű-rendszernek, amely Őrtilos és Barcs között a horvát oldalon 30 kilométer hosszan húzódott volna, s a kanyargó-holtágas folyót egy betoncsatornába terelte volna. A több mint százmilliárd forintos beruházás a magyar állam tiltakozása miatt meghiúsult, ám negyedszázad múltán ismét előkerült a fiókból. Hivatalosan a Kapronca-Kőrös megyei önkormányzat fordult a horvát parlamenthez az ügyben, hogy a Dráva ezen részén Eszékig öt, egyenként 50 megawattos erőmű épüljön. Ami azt jelentené, hogy a közös határszakaszon négy helyen, Gyékenyesnél, Somogyudvarhelynél, Barcsnál és Drávaszabolcsnál épülne vízerőmű.
– Érthetetlen, hogy a horvátok miért nem a hegyeikbe építenek átfolyós erőműveket, vagy pláne szélerőműveket – mondta Toldi Miklós, a Dráva Szövetség elnöke, aki szervezetével részt vett a hétvégi tiltakozáson. – Ezen a sík szakaszon az erőművekhez víztározót kellene építeni, hiszen nem elég nagy a sodrás. Vagyis a turbinák feletti szakaszon tulajdonképpen egy mesterséges tavat kell kialakítani, ami azt jelenti, a jelenlegi folyami élővilág teljesen eltűnik, s helyét klasszikus, tavi ökoszisztéma veszi át.
És eltűnik a Dráva egyedülálló élővilága, pedig a folyóban több, a Kárpát-medencében őshonosnak számító, veszélyeztetett faj él, mint például a dunai ingola, a drávai tegzes, vagy különböző küllőfajok.
– Az érintett települések persze ellenzik az erőműveket, viszont a horvát kormány arra hivatkozik, hogy energiaszegény az ország – folytatta Toldi Miklós. – Más kérdés, hogy ezek az 50 megawattos erőművek mennyire tudnak segíteni ezen az állapoton. Sokkal inkább szerintem arról van szó, hogy egy ilyen beruházás komoly lehetőséget jelent egyes cégeknek, így elég erős a gazdasági presszió a döntéshozókon.
A Dráva Szövetség elnöke utóbbira példaként Szlovéniát említette, ahol a Mura magyar határ közeli szakaszára terveztek egy vízerőművet, ám a kormányváltás után az új környezetvédelmi miniszter kijelentette, amíg pozíciójában van, nem engedélyezi a beruházást, sőt beterjeszti a parlament elé a szlovén vízerőmű-építési koncessziók visszavonását. A miniszter a közelmúltban benyújtotta a lemondását, ugyanis korrupciós vádakkal illették – éppen az egyik koncesszióbirtokos cég részéről.
