Március 8-án, a Nőnap alkalmából Orbán Viktor öt olyan újságíró hölgyet fogadott „háttérbeszélgetésen” várbeli irodájában, akik nem a rendszerhez közel álló médiumok képviselői. A sajtóban megjelentek szerint ezen a beszélgetésen többek között ezt mondta: „senki szegényedését és gazdagodását nem intézem, ez nem az én dolgom”. És ezt is: „az ipart, a gazdaságot nem lehet pártalapon támogatni”.
A karmelita kolostor felújítóinak munkáját dicséri, hogy a plafon még csak meg sem repedt. Pedig a kormányzás lényege a jogalkotás, amelynek legfelső szintjét a törvények, alsóbb szintjeit pedig a kormány és a kormány tagjainak rendeletei jelentik. Normális jogalkotási folyamatban a törvények tervezeteit is a kormány terjeszti elő az Országgyűlésnek, tehát alapvetés, hogy a jogszabályok kiinduló forrása a kormány. Az a kormány, amelynek élén hosszú ideje Orbán Viktor áll. Bár a Fidesz regnálása alatt a normális jogalkotási folyamatot sérülések érik az egyébként rendkívüli helyzetekre kitalált, de mostanában visszaélés-szerűen gyakran használt, egyéni képviselői indítvánnyal megalapozott jogalkotás által, nem képzelhető el, hogy egy ilyen fideszes képviselői indítványt előzetesen ne egyeztetnének a kormányfővel.
Tehát a miniszterelnök a háttérbeszélgetésen nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az a jogalkotási folyamat, amelyért a korlátlan alkotmányos felelősséget ő viseli, nem eredményezi egyes kiválasztott személyek és csoportok gazdagodását úgy, hogy azzal mások nem élhetnek. Hát akkor csak néhány ellenpélda a teljesség igénye és az időrendiség nélkül.
A közvilágítási lámpaoszlopok reklámfelületeit korábban egy ESMA nevű, spanyol-magyar tulajdonú cég értékesítette, amelynek tulajdonosi köre nem tartozott a NER kegyeltjeihez. A 2010 után hatalomra kerültek hirtelen úgy találták, hogy ezek a reklámok óriási kockázatot hordoznak a biztonságos közúti közlekedésre nézve, mert elvonják a vezetők figyelmét, ezért a közlekedési szabályokról szóló törvény módosításával a reklámokat betiltották. Néhány évvel később az ESMA Garancsi István érdekkörébe került. Mit tesz Isten, a korábban tiltó jogalkotók hirtelen rájöttek, hogy a tiltás felesleges, és törölték a törvényből - pedig a közlekedési viszonyok cseppet sem javultak, sőt… Tehát közvetlen jogalkotással olyan előnyös üzlethez juttattak egy Fidesz-közeli üzletembert, amelytől másokat elzártak.
Jogszabályokkal kövezték ki az elhíresült letelepedési kötvények útját. A kötvény-biznisz a kiválasztott közvetítő cégeknek és egy kötelezően igénybe vett ügyvédi irodának százmilliárdos nagyságrendű kockázatmentes hasznot biztosított. Ráadásul – jogszabály által feljogosítva – az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága járt el ezen cégek kiválasztása során, ami minden kultúrállamban nem a jogalkotó, hanem a végrehajtó hatalom dolga lett volna. A kiválasztás kritériumai azóta sem ismertek.
Jogszabályokkal vontak el olyan üzleti tevékenységi köröket a vállalkozásoktól, amelyek korábban alanyi jogként illették meg őket. Ezeket a jogokat aztán állami koncesszióként juttatták a baráti kiválasztottaknak. Erre a kaptafára húzták rá a trafikmutyit és a kaszinó-bizniszt.
Külön fejezetet érdemelne a közbeszerzési jogszabály-dzsungel. Az utóbbi évek változásainak jól látható tendenciája, hogy az egzakt, mérhető, számszerűsíthető bírálati szempontok – ezek között is első helyen az ár – helyét egyre inkább olyanok veszik át, amelyek teret biztosítanak a szubjektíven értékelhető, és ezért a részrehajlás kockázatát hordozó szempontoknak, mint pl. az esélyegyenlőség, fenntarthatóság, stb. Jogszabályok biztosították annak lehetőségét, hogy pl. a korábban a közbeszerzéseken taroló Közgép 2015 februárját követően hirtelen képtelen lett nyerni, helyette új üstökösök vették át az állandó nyerő szerepét.
És végül: jogszabály biztosítja a kormány számára azt a jogot, hogy nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítsen olyan beruházásokat, cégfúziókat, piaci fölénnyel járó koncentrációkat, amelyek nem viselnék el a (még) létező hatósági eljárások buktatóit.
A sor még sokáig folytatható lenne. És valamiért nem tűnik hihetőnek, hogy az a jogszabályi környezet, amely lehetővé teszi, hogy a kiskapuk nagyobbak legyenek, mint a főbejárat, a kormányfőtől függetlenül jött létre. Mészáros Lőrinc 2014 áprilisában azt nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy „Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszott a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye”. Kettőjük közül ki nem mond igazat?