Ötödjére választott közvetlenül államfőt Szlovákia, 1999-ig a parlament döntött az elnök személyéről. A szombati első fordulóban a liberális Progresszív Szlovákia jelöltje, Zuzana Caputova került az élre a szavazatok 40,57 százalékával, aki a két hét múlva esedékes második fordulóban a szociáldemokrata Smer jelöltjével, az Európai Bizottság alelnökével, a 18,66 százalékot elérő Maros Sefcoviccsal fog megméretkezni. Ez egyben a legnagyobb arány, amit szlovák elnökjelölt elért, s azt sugallja, aligha hoz változást a második forduló. Caputova ugyanis minden megyét megnyert, a városokban tarolt, Pozsonyban 60 százalék fölött teljesített. Igaz, hogy 2014-ben Robert Fico is megnyerte az első fordulót, a másodikban viszont alulmaradt a független Andrej Kiskával szemben, amikor Kiska 59,38, Fico pedig 40,61 százalékot ért el.
A mostani állás igen sok mindent jelez. Mindenekelőtt azt, hogy a szlovákok kiábrándultak ugyan a politikából, de a legutóbbi választáson parlamenti erővé vált populistákból is, megtörték a nyíltan neonáci Marian Kotleba szárnyalását is. Ha az ő illetve, ugyancsak keményvonalasnak számító független jelölt, Stefan Harabin főbíró eredményét összeadjuk, akkor sem éri el a kritikus szintet, kevesebb, mint a lakosság egynegyede szavazott rájuk.
Bugár Béla 3,1 százaléka egyértelműen azt jelzi, hogy a felvidéki magyar lakosság is hitt Caputovában – több magyarlakta járásban is nyert a jogásznő, és sok helyen második lett Bugár mögött -, az ő nyitottsága lehetővé tette, hogy nyugodt szívvel tudjanak az esélyesre szavazni, nem kényszerültek az etnikai keretek között mozogni. 2014-ben az MKP magyar jelöltje 5,1 százalékot kapott, de akkor sem Fico, sem Kiska nem nyitott a magyarok felé.
Az is kétségtelen, hogy sem a szlovák politikai osztály hitelvesztése, sem az irányváltás nem ezzel a választással kezdődött. Kiska győzelme is ezt jelezte, a Fico-kormány tavalyi megbuktatása, valamint a tavaly őszi pozsonyi polgármester választás is, amikor már az alig egy éves Progresszív Szlovákia párt jelöltje győzni tudott a fővárosban. A változáshoz nyilván nagymértékben hozzájárul a tragikus újságíró gyilkosság, de az is, hogy a szlovák politikát évtizedek óta uraló Fico erőszakmentesen visszalépett. Fico megszelídítésében kétségtelenül szerepet játszott, hogy első kormányzása idején, amikor a szélsőséges nacionalista Jan Slotával koalícióra lépett, saját európai pártcsaládja felfüggesztette a Smer tagságát. A szlovák vezér mindent megtett, hogy visszakerüljön és bár kacérkodott a határokkal, soha többé nem lépte azt át látványosan.
A liberális, demokratikus ellenzék szlovákiai térhódítása ugyanakkor nem csak azt jelzi, hogy a társadalom kezdi kinőni a demokrácia gyermekbetegségeit, hanem azt is, hogy a jogállamiság intézményeibe vetett bizalom is helyreállítható.
