Talán elkerülte a kormány és a főpolgármester figyelmét, de Budapesten – mintha a médiát előszeretettel megszálló hatalomnak szóló fricska lenne – létezik még közterület, amely a szabad sajtóról kapta a nevét. Ide, az Erzsébet híd pesti lábához, a Szabad sajtó útra hirdették meg március 15-ei demonstrációjukat az ellenzéki pártok.
A korán érkezők egy része kitérőt tett a Múzeum körútra, ahol még javában tartott az Orbán-beszéd utáni after party. Az árusok sorában – mindenféle tarsolylemezes cuccok társaságában – Budaházy Györgyöt is felfedeztük. A Nemzeti Múzeumnál világzenei koncert szólt, odébb rendőrségi fúvószenekar játszott. „Mennyivel jobb, hogy ezt csinálják, mintha minket ütnének” – jegyezte meg egy asszony, aki hangsúlyozta, hogy ő ellenzéki szavazó.
Az Astoriánál gerillaplakátok idézték Mahatma Gandhi szavait: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig.”
A délután három órához, az ellenzéki demonstráció kezdetéhez közeledve a Szabad sajtó úton is megjelentek az árusok. „Akciós a magyar zászló!” – kínálta portékáját egy férfi. Érdeklődésünkre elmondta, hogy most ezer forintért lehet hozzájutni ahhoz a közepes méretű lobogóhoz, ami máskor ezerötszázba kerül. Egy asztalkáról egyebek mellett piros-fehér-zöld, házi készítésű O1G-s kitűzőt lehetett vásárolni potom ötszáz forintért.
A pártok külön-külön vonultak be, majd zászlóikat lengetve egyesültek a tömeggel. Egy civil tüntetői csoport némileg megkésettnek tűnő jelszót harsogott: „Közös EP-listát!”
Amíg a fideszes oldalon Orbán Viktor személyében van egy megkérdőjelezhetetlen pozíciójú és tekintélyű politikai "csúcsragadozó", addig az ellenzéki tábor szónokok sokaságát gyűjti színpadra: a meghívóban tizenhét felszólaló és előadó szerepelt.
Nem csoda, hogy az ellenzéki demonstrálók se nagyon tudták, kik lépnek majd mikrofonhoz. „Klára biztosan lesz, azt tudom. A többiekre nem emlékszem” – közölte Dobrev Klárára utalva egy DK-s dzsekit viselő nő, aki abban a hiszemben volt, hogy összesen csak nyolc szónok lesz.
„Hú, nem tudom, kik mondanak beszédet. Pedig megnéztem. Trehány vagyok” – gyakorolt önkritikát egy „liberális kommunistaként” bemutatkozó szemüveges férfi. Egy arra járó, fiatal fiú úgy gondolta, kéretlenül is megosztja gondolatait a sajtóval. Nem nyújtotta hosszúra a dolgot, csak annyit mondott: „Mocskos Fidesz!”
„Nyolc éve a Szolidaritás tagja vagyok, elmegyek minden ellenzéki tüntetésre. Nyugodt, normális Magyarországot szeretnék” – jelezte egy 68 éves, a Szolidaritás jelvényét viselő nő, hogy nem a szónokok kilététől és számától teszi függővé részvételét. Barátnője a fejét ingatta. „Nagyon sok! Három felszólaló elég lenne!” – állapította meg. Fontos – tette hozzá –, hogy „olyanok beszéljenek, akik képesek lelkesíteni az embereket”.
Az első néhány beszéd meghallgatása után nyilvánvalóvá vált: elvárása nem teljesül maradéktalanul. A létszám sem verdeste az egeket, félig telt meg a hídfőtől az Astoriáig lezárt útszakasz. Mintha a tömeg is érezte volna, hogy ez így kevés: országgyűlési képviselők vezetésével sokan elindultak a közösen elfogadott kiáltványukkal a Parlamenthez, és arra készültek, hogy onnan a köztévé székházához mennek tiltakozni.
