Ennek a Londonban különösen viharos hétnek a végén immár a harmadik “érdemi” szavazást készítheti elő a brit kormányfő az unióból való kilépés feltételeiről.
Az alsóházban a hét elején elszenvedett, szinte példa nélkül álló vereségsorozat után az újabb javaslatokról tartott csütörtöki szavazások már Theresa Maynek kedveztek. A legfontosabb, hogy a képviselőház nagy többséggel, 413-211 arányban hozzájárult: kérvényezze a miniszterelnök az EU-tól az uniós alapszerződés 50. cikkelye alapján folyó kétéves kilépési tárgyalási periódus meghosszabbítását. A gyakorlatban ez az EU 27 megmaradó tagországa számára - brit remények szerint - elfogadható kívánság azt jelenti, hogy a Brexit legalább három hónappal kitolódik.
A kormányban uralkodó elképesztő állapotokat jelzi, hogy a hosszabbítást elutasító 188 konzervatív képviselő közé tartozott a szűkkörű kabinet hét tagja, legfeltűnőbben az a Stephen Barclay Brexit-ügyi miniszter, aki a javaslatot előterjesztette. Tartózkodott a szavazástól Julian Smith, a frakciófegyelem őre, aki mindenki mást igyekezett az igenlő “Aye” folyosóba terelni. A Brexit-pártiak ellenállásának indoka, hogy a március 29-i kapuzárás a kormány kötelezettségvállalása, illetve konzervatív választási ígéret volt. Ugyancsak rendhagyó körülményekre utal, hogy a miniszterek csütörtöki rendkívüli összejövetele után néhány perccel nyilvánosságra került: Theresa May ledorongolta csapatának tagjait, amiért rendszeresen kiszivárogtatják a kormányüléseken történteket.
Az ostromlott kormányfő által elért vívmány, hogy az alsóház jelentős arányban elutasította a népszavazás megismétléséről szóló javaslatot, és ha csak kétfős többséggel is, a kormány ugyancsak megmenekült a parlamenti menetrend alakításának a képviselők kezébe kerülésétől. Ezek a legjobbkor jött sikerek felcsillantották Theresa May számára a reményt, hogy a jövő hét elején, várhatóan kedden, még az EU-országok állam-, illetve kormányfőinek csúcsértekezlete előtt, harmadik nekifutásra át tudja verekedni a Házon az unióval kötött megállapodását.
Az áttörés esélye részben pénzkérdés is, hiszen az északír Demokratikus Unionista Párt nem veti meg a Belfastnak frissiben nyújtott, 38 milliárd fontos extra segítséget. Minden szem a párt rámenős vezetőjére, Arlene Fosterre szegeződik, akinek tíz westminsteri képviselője képezi a mérleg nyelvét a konzervatív párti többség 2017-es elvesztése óta. Még az euroszkeptikus Európai Kutatócsoport immár nyolcvan tagja közül is többen hajlanak az alku megszavazására.
Hosszabbítás és szentesített megállapodás hiányában az Egyesült Királyság március 29-én a rendezetlenség minden következményét vállalva hagyja el az Európai Uniót.
