Platón sohasem takarított irodákat, viszont egyszer eladták rabszolgának. Tamást senki sem akarta rabszolgaként eladni, még kevésbé megvenni, de jó pár éve irodatakarítással kereste a kenyerét. Meg a borát, az albérlete árát és önmaga eltartását. Szülei munkásemberek voltak, akik sok áldozatot hoztak azért, hogy a fiúk elvégezze az egyetemet. Azt senki sem mondta meg nekik, hogy az egyszakos filozófusi diploma annyit sem ér a munkaerőpiacon, mint egy sima érettségi. Tamás öt évig bent élt az egyetemen és a könyvtárban, este pedig a kocsmában azt magyarázta a barátainak, hogy az elmúlt három évezred európai filozófiája nem több, mint lábjegyzet az isteni Platón munkáihoz.
Egyetem után megpróbált állást, ösztöndíjat, bármilyen értelmiségi megélhetést találni, de filozófusra senkinek sem volt szüksége. Takarítókra viszont igen. Így beállt irodaházakat takarítani, és nem is gondolkodott azon, hogy másfajta munkát találjon magának. A mostani munkahelyén reggel fél ötkor kezdett, nyolckor már végzett is, és aztán övé volt az egész nap. Legalábbis elvben. Mert a hajnalban az utcára kihúzgált kukákat déltájban neki kellett visszavinnie az épület alagsorába. A portás és a biztonságiak öltönyös emberek voltak, ők kesztyűben sem nyúltak volna egy kukához. A szemetesjárat délelőtt érkezett, általában tizenegy és tizenkettő között, és Tamásnak ilyenkor vissza kellett mennie az épülethez. Jó időben egy padon olvasva várta ki a szemeteseket. Rossz időben beült a közeli önkiszolgáló mosodába. Egy kávézóban rendelnie kellett volna valamit, de a mosodában ingyen elüldögélhetett a járat érkezéséig.
Ezen a délelőttön hideg, barátságtalan szél süvített végig az utcán. Tamásban már volt némi bor, és közel másfél órát kellett várnia a mosodában a szemetesjárat érkezéséig. Amikor a második kukát lépcsőztette fel a kapuhoz, egy elegáns fiatal nő tipegett el mellette tűsarkú cipőjében. Tamás egyből megismerte, mert valaha régen, az általános iskola felső tagozatában szerelmes volt bele. Együtt is énekeltek az iskolai kórusban, amit akkor valamiért karéneknek neveztek.
„Dalma”, mondta őszinte örömében, hogy húsz év után viszontlátja a lányt. A nő rápillantott a kukával küzdő, lepusztult külsejű, ócska dzsekit és láthatósági mellényt viselő férfira, és feljebb lépett a lépcsőn. Onnan mérte végig Tamást, és nagyon elégedetlen volt a látvánnyal. „Védtem volna magát?”, kérdezte lekezelő hangsúllyal. Tamás csak ekkor vette észre a kezében a jellegzetes ügyvédi táskát. „Nem, együtt jártunk suliba Csillaghegyen.” A nő hosszan elnézte, aztán megengedett magának egy kimért, nagyon óvatos mosolyt. Közelebb azért nem lépett hozzá. Megismerte benne az egykori iskolatársát, de mégsem akarta elhinni, hogy azt a régi okos, mindig könyvekről beszélő fiút látja maga előtt. „Karénekre is együtt jártunk”, bizonykodott Tamás, hogy még jobban meggyőzze a nőt az ismeretségükről.
„Igen, a karének”, könnyebbült meg Dalma, mert az egykori közös éneklés vállalhatóbbá tette, hogy szóba álljon egy ilyen állapotú alakkal. „Én most is énekelek egy lutheránus templomi kórusban”, folytatta, csak hogy mondjon valami semlegeset, ami nem kapcsolódik kettejük jelenlegi státuszához. Tamásban már dolgozott az alkohol kiváltotta örökös okoskodás. „Luther – felelte kioktatóan – a német parasztháborúban elárulta a szegényeket, és a gazdagok oldalára állt.”
A nő bosszúsan összerezzent. „Ezt nem tudom, én nem politizálok, amúgy is katolikusok vagyunk, csak Bach miatt járunk a férjemmel a kórusba.” És feltipegett a lépcső tetejére. Még egyszer végigmérte Tamást, aki két kezével a kukát tartotta. Már sajnálta, hogy szóba állt vele. A mostani pere miatt még többször el kell jönnie ide, és nem lenne szerencsés, ha a cég vezetői előtt köszönne rá egy ilyen alak. De ahogy Tamás meglepően naiv, szinte gyerekesnek maradt arcába nézett, mégsem akarta emberi gesztus nélkül lerázni.
„Neked volt a legszebb hangod a fiúk között a karénekben, kár, hogy már nem énekelsz.” És eltűnt a porta irányában. Tamás felküzdötte a kukát a lépcső tetejére, hogy egy másik lépcsőn majd lehurcolja az alagsorba. Nem maradt ideje elmondani Dalmának, hogy téved, ő is énekel, sőt, billentyűzik is a Gonosz Kisdobosok nevű punkzenekarban.
