Különböző módokon viszonyultunk a rendszerhez 1990 előtt is, de közös volt a tudat, hogy azt ránk kényszerítették. Milyen reményeink voltak akkor! Mára a "szakítás a múlttal" lelkesedése egy "vissza a múltba" politikába torkollt. Amiért kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt felelősek, habár nem azonos mértékben, mivel ez elsősorban az éppen uralkodó pártot terheli. A helyzet a még érdeklődő lakosság további depolitizálását eredményezi. Az ellenzék kapkod míg az Orbán-tábor összezár.
"Gondolatlanságból elkövetett" antiszemitizmus
Mint csepp a tengerben, érdekes volt a február 5-i Magyarország élőben című műsor. Amióta komolyra fordult az ellenzéki összefogás, Orbánék a szétverésén munkálkodnak és Karácsony Gergelyt is komoly ellenfélnek tekintik. A Hír TV meghívta, miután megnyerte az előválasztás első fordulóját. Megtudtuk mire kell felkészülni egy politikusnak, aki szembemegy Orbánnal, aki - ne felejtsük - korábban azt nyilatkozta, hogy "bátorító szeretettel vagy nem is tudom, hogyan nézem" amit a Jobbik csinál. (Vasárnapi Újság, Kossuth Rádió, 2003. 05. 18.) Most szét akarja verni e "szeretett" pártot, mert hajlandóak együttműködni más ellenzéki pártokkal.
Földi-Kovács Andrea nem hagyta Karácsonyt szóhoz jutni. "Ön szerint nem nácizmus az, ha valaki zsidó származású képviselőket listázna?” – vágott bele mondatába. Karácsony nemmel válaszolt. Ezt meghamisítva, évértékelő beszédében Orbán már azt mondta, hogy Karácsony szerint "zsidó származású képviselők listázása nem jelent antiszemitizmust".
Megnéznék egy ilyen "Alapi Gyula-tréninget", amint felkészülnek egy ellenzéki politikus fogadására. (Alapi több koncepciós perben volt a vád képviselője az 50-es években - a szerk.) Karácsony, mint az egész ellenzék, szorult helyzetben van, végre felismerték, hogy kompromisszumokat kell kötni, ha meg akarják szabadítani az országot Orbánéktól. De a baloldali ellenzék nem tud mit csinálni a "nácibarát" váddal. Emlékezzünk: Churchill se volt Sztálin spanja, de tudta, hogy össze kell fogni vele a győzelem reményében. Kialakulhatott volna egy értelmes párbeszéd, ha a műsorvezető nem népügyészként viselkedik. Persze nincs nácizmus antiszemitizmus nélkül, de nem minden antiszemitizmus nácizmus. Horthy Miklós numerus clausus törvényei listázták az ország zsidó származású lakosságát, de a kormányzó nem volt náci. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az ilyen listák mihez vezettek és gondolom ezzel a műsorvezető is egyetértene (eltérően az In Vino Veritas igazgatójától).
"És egy ilyen ember még a budapestiek főpolgármestere akar lenni ahelyett, hogy csendben elkullogna a kertek alatt. Erre csak annyit mondhatunk: szégyen" - mondta Orbán, aki az adófizetők millióit pazarolja egy antiszemita kampányra. A kormány tagadja ezt a vádat de nem ártana gondolkodni. Bármilyen kampány megítélése nem a kezdeményező szándékán múlik, hanem a következményén. Mint jogot végzett embereknek, Orbánéknak tudniuk kellene, nem csak az indíték számít, hanem a végkimenet is. Egy veszekedés torkollhat gyilkosságba, mert egyik meglöki a másikat, aki lezuhan a lépcsőn, vagyis gondatlanságból elkövetett gyilkosság lesz a vád. Itt meg "gondolatlanságból elkövetett" antiszemitizmus történt, mert igenis számtalan ember így fogadta, élte meg. "Ez a zsidó így áll bosszút Magyarországon", mondta egy idős férfi mikor az első Soros-plakátok megjelentek.
Mi történt, mi mit jelent, és mi hova vezet - ez kellene, hogy legyen az iskolai történelem oktatás lényege. Semjén Zsolt, például, azzal mentegette Prohászka Ottokár antiszemitizmusát, hogy a püspök 1927-ben meghalt. (Népszabadság, 2012. augusztus 17.) Prohászka nézetei hivatkozási alapot adtak azoknak akik amúgy se kedvelték a zsidókat, és nem véletlenül idézték a püspököt a nyilasok. Igaza van Inotai Andrásnak, hogy "felgyorsulva halad az ország az elbutított társadalom felé" (Népszava, 2019. 02. 12.).
Politológusok helyett elmeorvosok kellenek
A Soros elleni koncepciós kampány fő szándéka félelem- és gyűlöletkeltés sok ezer szerencsétlen menekülttel szemben - ez sem keresztény álláspont -, és habár elképzelhető, hogy a kampány kitalálói nem antiszemiták, de ha csak egy kicsit odafigyelnének, tudnák milyen reakciót váltott ki sokakból. Most itt egy újabb Soros-EU plakátakció mert fenn kell tartani a feszültséget - ellenségek, veszélyek leselkednek ránk. Mint Rákosi idejében - micsoda Ludas Matyi címlapok voltak! -, Orbán és a pártpropaganda állandó izgalomban tartja a lakosságot. 2012 februárjában a Fidesz egri frakcióülésén, a Magyar Nemzet szerint Orbán egy - bel- és külföldi árulók segédletével - ellene irányuló puccskísérletről beszélt. Most már Soros-ügynökök vannak az ellenzéki pártokban, civil szervezetekben, az MTA-ban, a CEU-ban, Brüsszelben, és az Európai Parlamentben is.
Közel két éve írtam (Népszava, 2017. X. 14.), hogy egy "széles összefogást remélek, beleértve a Jobbikkal, mivel az egy törvényesen működő párt, széles lakossági támogatottsággal, és az ellenzéknek kétharmados győzelemre van szüksége. E cél érdekében a pártok megállapodnának egy közérthető minimális programban, aminek fő célja lenne a legfontosabb problémák orvoslása". Azóta történt egy és más és már nem politológusok, hanem elmeorvosok és szociálpszichológusok kellenek az elemzéshez.
Az ATV politikai beszélgetéseiben talán a leggyakrabban elhangzó szó az "ingerküszöb"; sorolják a korrupciót, a pazarlást, az évi több százmillióba - közpénz! - kerülő Soros-plakátok ügyét és mégis csak kevesen tüntetnek. "Ez sem üti meg az ingerküszöböt?" hüledeznek műsorvezetők.
Elszomorító a tudatlanság, a feudalizmusra emlékeztető távolság a nagypolitikától: "Nem értek én ezekhez a dolgokhoz amik odafenn történnek", mondják sokan itt falun. A Professzorok Batthyány Körének elnöke, Náray-Szabó Gábor szerint "a sorosozás nem az értelmiségnek szól" és nyugira inti őket. "Azt már lehet mondani, hogy a népet nem szabad butítani, de ez nem biztos, hogy teljesen igaz lenne" (HVG, 2019. II. 21.). A hülyítés sikeres és az Orbán-tábor állandó összezáró módban van. "Szilárdan együtt ingadoznak a párttal", mint a párttagok 1990 előtt. Lehangoló látni, ahogy tanult, rendes emberek is igazodnak a pártvonalhoz, úgy mint régen, és zavarban vannak, ha netán "lemaradtak egy brosúrával". Ezért gondolom, hogy megértésükhöz lélekbúvár kell. Egyben óvnék ezen embertársaink ócsárolásától. Ők hívők. Aki belezavar ebbe a kellemes családi hangulatba, az "nem a mi fajtánk".
Vincze Ágnes XVI. kerületi fideszes ellenzi, hogy a 100 éves holokauszt-túlélő Bálint György, akit Rákosiék megfosztottak a családi örökségétől, díszpolgári címet kapjon, mert korábban SZDSZ-es volt. "Ha pitiség, ha nem," de ő ezt nem hagyja, írta a Facebookon.
Egy barátom mondta 2002 májusában, amikor választási bukásuk után a Dísz téren gyülekezett a Fidesz tábora, hogy "olyan jó volt az enyéim közt lenni". Ő egy művelt, világot látott, Antall idején diplomáciai posztot betöltő családos ember, aki 1990 előtt sose volt párttag. Előbb MDF, aztán 1998-ra már Fidesz támogató lett. A 2014-es választások után kezdte érezni, hogy rossz irányba mennek a dolgok, de reménykedett: "Ezek csak kilengések, elvégre annyi mindent kellett Gyurcsányék után helyrehozni, és Orbán nem tud mindenre oda figyelni". Később, már nagy betegen látta, hogy ez tudatos, ez egy új kurzus és a "polgári" jelző csak álca volt.
Ez az "enyéim" elgondolkodtatott. Bencsik András volt az Echo TV Őszintén című műsorában február 17.-én. Mesélte, hogy egyszer anyja kritizálta apja félresikerült szobrát. Apja kiakadt, mondva, hogy pontosan tudja, hogy rossz, de azt várja a családtól, hogy "dicsérni, dicsérni, dicsérni!". Bencsik szerint ez nagy igazság: "Meg kell védeni Orbán Viktort és a hazát". (Korábban Kölcsey szavait - "a haza minden előtt" - idézték.) Persze egy szó sem esett például az Érzelmi kötődés című cikkéről, amely a magyar fiatalok szovjetbarát ideológiai nevelésének fontosságáról értekezett. (Népszabadság, 1986. X. 17.) Nem arra célzok, hogy Bencsik valami nagy kommunista lett volna; sejtésem szerint akkor is a brancsbeliség volt a lényeg.
Hallottam, hogy Novák Katalinnak volt egy megjegyzése, amikor az ellenzék kivonult a február 18-i parlamenti ülésről, miszerint semmi baj, mert így családi körben beszélhetik meg dolgaikat. (Vigyázat, még valakinek eszébe jut, hogy a maffiacsoportok is "családként" beszélnek magukról.)
Nem ilyen lett, mindig is ilyen volt
Apáti Bence adott egy interjút (HVG, 2019. II. 7.), melyben kifejtette, hogy "a saját közönséged nem szereti, ha elkezdesz »függetlenobjektívet« játszani". Később hozzátette, hogy "ha objektívebb lenne a balliberális sajtó, én is megengedhetnék magamnak némi őszinteséget." Mi, olvasók, nem érdemlünk némi őszinteséget? Az ún. jobboldal gyakran hangoztatja, hogy ők jobbak mint a másik oldal, de Apáti szerint ez téves, ők ugyanolyanok. Értékelem őszinteségét, de tudni kell, hogy ezzel elutasítja az újságírás klasszikus "őrkutya" szerepét, ahogy azt is, hogy bármelyik oldal elfogultságának ellentéte nem egy más irányú részrehajlás, hanem a korrekt tájékoztatás, és ez az őrszerep elsősorban, de nem kizárólag a hatalmon lévőkkel szembeni álláspont kell hogy legyen. Máskülönben nem újságírásról hanem propagandáról van szó.
Varga István, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke adott egy interjút, mely szerint a közmédia a propagandánál is rosszabb, és kritikával illette a kormánypárti médiát. (TV7 Aktuális, 2019. 02. 01.) Kocsis Máté rögtön írt is a megtámadottaknak, mondván "méltánytalan és valótlan" Varga állítása: "Méltánytalan, mert Önök azok, akikre a mindennapokban és a leghangosabb politikai csatákban is mindig számíthatunk".
Gulyás Gergely szerint "ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent". (Magyar Hírlap, 2019. II. 14.) A Vergangenheitsbewältigung - a múlttal való szembenézés - nem nagyon sikerül errefelé. Szüntelenül a múlton rágódunk, sőt, benne élünk, mivel ez az "enyéim" nagyon emlékeztet a Volksgemeinschaft, vagyis nemzeti közösség eszméjére. Ezt nem Hitlerék kezdték, de tovább fejlesztették, és nincs messze a NER gondolatvilágától. Ez a beolvadás a közösségbe, ennek prioritása az egyénnel szemben, gyakori lelkiállapot, de határozottan nem a polgári társadalom eszméje. Egy érzelmi hozzáállás, gyakran megdobva egy kis haszonleséssel.
Öt törvényszéki elnök írt nyílt levelet (https://www.valaszonline.hu/wp-content/uploads/2019/02/level.pdf), hogy a 2020. január 1-től tervezett "jelentős illetményemelés" érdekében "ne hagyjuk, ne engedjük, hogy a talán soha vissza nem térő alkalommal ne tudjunk élni a széthúzás, az egyénieskedés mételye miatt! Fogjuk meg egymás kezét, hogy markunkból ki ne csússzon a nagyszerű bírósági jövő lehetősége! »Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség«" - idézték Wass Albertet. A Handó Tündét és az OBH-t kritizálni merészelő bírák ellen igyekeztek hangolni a testületet, ráadásul zsarolási célzással.
Spiró György mondta egy interjúban, hogy "már a Hannibál című korai darabomban is szerepel színlelt hajótörés meg a bérházak szándékos felgyújtása. Ezek a gazdasági és hatalmi struktúrák akkor is olyanok voltak, mint most. Azért jó ezekben a részletekben elmerülni, mert megnyugtató, hogy mindig így volt e világi élet." (Fogság - széljegyzetek. Magvető, 2006) Miért látja ezt így egy művelt ember? Talán mert ha így látjuk, nem kesergünk azon, hogy világunk milyen romlott? Mert nem ilyen lett, hanem ilyen, és mindig is ilyen volt és ilyen is lesz? Engem zavar és bánt, hogy nem tanulunk semmit, meg se próbálunk ezen változtatni, és így igazuk van az örök körforgás hirdetőinek.
"Aki nem úgy gondolkodik, mint a kormány, meg a kormány holdudvara, meg az őket kiszolgáló értelmiségiek és médiaemberek, az bizony sokat szenved most", mondta Orbán 2003. január 16-án az "Éjjeli menedék" című műsorban.
Magam se tudnám tömörebben jellemezni mai közéletünket.
