Donald Trump amerikai elnök nemrég bejelentette, nem fogják sokáig őrizni az Iszlám Állam harcosait. Az európai országok azonban nem hajlandóak visszafogadni őket. Hogyan lehetne feloldani ezt a patthelyzetet?
Mint a ruandai népirtás vagy a balkáni háború után is történt, egy nemzetközi büntetőbíróságot kellene felállítani, amely nemcsak az Iszlám Állam által elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgálná, hanem az Aszad-rezsim és a szíriai polgárháborúban harcoló többi milícia tetteit is. Fontos lenne, hogy előre megállapodjanak az egyes bűncselekményekért járó büntetésekről, ugyanis a különböző országok joggyakorlata jelentősen eltér. Terrorszervezetben való részvételért Belgiumban maximum öt év börtön, az USA-ban tizenöt, míg Irakban halálbüntetés jár. Emellett a börtönöket is fel kellene készíteni az elítéltek fogadására.
Egyértelmű, hogy a háborús bűnösöket felelősségre kell vonni. De mi történjen azokkal a nőkkel, akik azért utaztak Szíriába és Irakba, hogy feleségül menjenek egy harcoshoz?
Az eljárást ők sem úszhatják meg. Minden egyes esetben alaposan meg kellene vizsgálni, mit tettek az Iszlám Állam szolgálatában. De nemcsak a katonákról és feleségeikről van itt szó, hanem a szír és iraki közalkalmazottakról is, akiknek nem nagyon volt más választása, mint hogy a megszállás után az Iszlám Államnak dolgoztak és tőlük vették fel a fizetést. Ugyanakkor minőségi különbség van aközött, ha valaki önszántából csatlakozott az ISIS-hoz vagy ha kényszerítették erre.
A francia hatóságok azonnal őrizetbe veszik a hazatérőket, míg a britek és a belgák az állampolgárságtól való megfosztással akarják megakadályozni a belépésüket az országba. Működik ez az ideiglenes megoldás?
Egyre több embert fognak az állampolgárságától megfosztani, ami veszélyes játék. Ha nem vállalunk felelősséget a történtekért, Irakba és Szíriába exportáljuk a saját problémáinkat, az előbb-utóbb keményen vissza fog ütni. A 2000-es évek közepén a CIA titkos börtöntábort üzemeltetett az iraki Bukkában és a kubai Guantánamón, amivel nemhogy nem oldotta meg a terrorizmus problémáját, hanem olajat öntött a tűzre. A nemzetközi közösségnek rengeteg időt és energiát kellene abba fektetnie, hogy átlátható módon szolgáltasson igazságot az Iszlám Állam háborús bűncselekményei miatt. De eddig csak a svéd kormány foglalkozott a nemzetközi büntetőbíróság ötletével.
Mi történik, ha Trump még a bíróság felállítása előtt beváltja a fenyegetését, és szabadon engedik a harcosokat?
A kurdoknak nincs elég pénzük és képzett emberük ahhoz, hogy több ezer embert fogva tartsanak. Teljes katasztrófa lesz, ha a dzsihádisták kiszabadulnak, mert újabb felkelést fognak indítani a kalifátusért.
Tételezzük fel, hogy a nemzetközi közösség vagy az egyes országok elítélik a hazatérő dzsihádistákat. Mi történik velük azután?
A belga kormány statisztikái szerint 100-ból 1 ember tagadja meg teljes mértékben a radikális eszméit a börtönben, és 10 elítéltből 1 újabb bűncselekményt fog végrehajtani. A becslések szerint nagyjából 10 ezer európai állampolgár csatlakozott az Iszlám Államhoz. Ha közülük csak minden tizedik fog a börtönbüntetése után újabb bűncselekményt elkövetni, akkor is nagy bajban vagyunk. Európának komolyan fel kell készülnie a következő évtizedekben a dzsihádisták problémájára. Akkor is szorosan követni kell majd őket, ha letöltötték a börtönbüntetésüket. Beláthatatlan következményei lesznek annak, ha úgy teszünk, mintha minden megoldódott volna.
A börtönökben alkalmazott deradikalizációs technikák hibája vagy a szélsőséges eszmék sajátossága, hogy ennyire kevesen adják fel őket?
Az utóbbi. Nézze meg azokat a videókat, amelyeken az Iszlám Államot éltetik azok a nők, akik a terrorszervezet utolsó bástyájának számító Bagúzból vonulnak ki a végső ostrom előtt. Ezek az emberek meg vannak arról győződve, hogy pillanatnyi vereséget szenvedtek, és a háborút végül meg fogják nyerni. Isten katonáiként tekintenek magukra, akik mögött ott áll Allah. Az Iszlám Államot csak fizikailag semmisítettük meg. Az ideológia továbbra is él. Ha nem is az elkövetkezendő pár hónapban, de középtávon igen nagy esély van egy újabb terrorcselekményre.
A magyar kormány folyamatosan arról beszél, hogy nem szabad beengedni a menekülteket, mert terrorcselekményeket fognak elkövetni. Orbánnak tulajdonképp igaza van?
Tudjuk, hogy a 2015-ös menekülthullámmal tértek vissza Európába az Iszlám Állam terroristái, akik aztán a franciaországi és belgiumi merényleteket elkövették. De nemrég tartóztatták le Németországban az Aszad-rezsim titkosszolgálatának két emberét is, akik a rezsim ellenségeit kínozták. Ha az európai államok nem tesznek semmit, az egykor szemben álló felek együtt fognak Európába jönni.
A párizsi és brüsszeli terrortámadások elkövetői belga, francia és svéd állampolgárok voltak, arab gyökerekkel. A magyar kormány logikájából következik az is, hogy bevándorlók nélkül terrorizmus sem lenne.
A zsidó-keresztény kultúra állandó felemlegetése hülyeség. El kell fogadnunk, hogy többnemzetiségű országokban élünk. Minden harmadik brüsszeli lakos más országban született, a város népességének pedig több mint a fele rendelkezik külföldi gyökerekkel.
Akkor mégis hogyan lehet megelőzni a további terrortámadásokat?
Folyamatos ellenőrzés alatt kell azokat tartani, akikről tudjuk, hogy radikalizálódtak. Az a nagyobb baj, akiről nem tudjuk. A belga kormány nemrég bejelentette, hogy a katonai hírszerzés jobban fokozni fogja az együttműködést a polgári hírszerzéssel. Belátom, mennyire kínos az, hogy ez a döntés három évbe tellett. A nemzetközi együttműködésen is javítani kell.
A svéd város gyakorlata után Aarhus-modellnek nevezett deradikalizációs módszer működhetne más országokban is?
Az Aarhus-modellnek igaza van abban, hogy a radikalizálódás kezdeti szakaszában lehet még valamit tenni, de amint elmennek harcolni, örökre elvesztettük őket. Ugyanakkor ez a svéd technika lényegében babusgatja őket. Az Aarhus-modell kis közösségekben működhet, de nemzeti szinten nem. Eurómilliókat kellene szánni arra, hogy egyenként lakást és munkát találjunk ezeknek a fickóknak. Ez őrülten hangzik, de a mostani agresszív hozzáállás sem megoldás. A kettő között kellene valami.
Például mi?
Hosszú távon jelentős összegeket kellene fektetni a Molenbeekhez hasonló kerületekbe, megtisztítani őket, szociális bérlakásokat építeni és egyéb ellátást biztosítani. De a megelőzés legfőbb eszköze az oktatás, hogy a rossz helyzetben lévő fiatalok más perspektívát is lássanak maguk előtt, mint a dzsihád.
