Bár Mártha Imrének, mióta 2010-ben, kilenc év után menesztették az állami MVM éléről, hivatalosan nincs köze az energetikához – a távközlésben tevékenykedik -, a paksi bővítés kapcsán mégis rendszeresen kifejti „érte és nem ellene” aggódó véleményét. Az ismert szakértőket felvonultató, alapvetően atompárti Paksi Energetikai Kerekasztal előtt tartott minapi előadásában Mártha Imre alapvetően azt kifogásolta, hogy a részben irányítása alatt, több tízmilliárdos költséggel előkészített versenyt az Orbán-kormány 2014-ben „kidobta a kukába”. Jellemző, hogy – mint azt több más felszólaló is megerősítette – a Putyinnal kötött kormányszerződésről a pályázat előkészítésén dolgozó csapat „az újságból értesült”. Mártha Imre felhívta a figyelmet, hogy Oroszország közvetlenül a sürgős paksi megrendelés után csatolta el a Krím félszigetet: az ennek betudható nemzetközi kereskedelmi megszorítások ugyanis ezt követően már nem tették lehetővé a szerződést. A szakember sietett leszögezni: változatlanul bízik a nukleáris alapú áramtermelésben, szükségesnek látja a jelenlegi paksi blokkok ilyetén pótlását. Ugyanakkor saját praxisában nem véletlenül nem hallott még pályázat nélküli erőműberuházásról. Egy versenyben amellett, hogy az ajánlattevők vélhetőleg lehetőségeik határáig engednek az áron és növelnek a színvonalon, folyamatosan csiszolhatók a feltételek. Az ugyan – egyelőre - nem ismert, mi áll a kivitelezési szerződésben, de az láthatólag még a mostani, előkészítés szakaszban felmerül problémákat sem kezeli. Így például az oroszoktól a beruházásra kapott 3 ezer milliárd forintnyi hitel visszafizetésének kezdőidőpontja fix, az nem alkalmazkodik az esetleges - illetve már előállt - csúszáshoz. Az ellenőrző hatóságot vezető Fichtinger Gyula lapunknak adott nyilatkozatára hivatkozva nem érti, miként fordulhat elő, hogy az orosz fél jelenleg olyan tervekkel hozakodik elő, amik már a Paks 2 Zrt. szerint sem felelnek meg a magyar – és így EU-s – szabványoknak. (Mártha Imrével szemben ugyanakkor több helyi felszólaló is védelmébe vette a verseny nélkülözését, lényegesebbnek nevezve a megbízás szakmai színvonalát.) Elrettentő a finn példa: a helyi hatóság az ott tervezett orosz atomerőmű több kérelmét is visszautasította. Ennek tükrében Mártha szinte biztosra veszi, hogy amíg a finn hivatal nem adja ki az ottani létesítési engedélyt, addig Paks ügye sem halad. (A felszólalók között akadt, aki az esetleges verseny során szóba jöhető többi kivitelező - például a francia EDF vagy az Areva – épülő atomerőművének csúszását és költségemelkedését hozta fel. Mártha elismerte, hogy Oroszországban már üzemel Paks 2 mintaerőműve, de szerinte ennek terveit mindenképp igazítani kell a magyar és uniós szabványokhoz, illetve, ellentétben a nyugati cégekkel, a Roszatomnak az EU területén nem üzemel mintafejlesztése.) Mártha szerint e szabályozatlanságok további csúszás lehetőségét rejtik magukban. Úgy érzi, hogy korábbi, erre figyelmeztető nyilatkozatait ma már a kormány illetékesei, így Süli János Paks 2-ügyi tárca nélküli miniszter is elismerik. (Igaz, Süli János legutóbbi, Mártha Imréről szóló nyilatkozata szerint egykori MVM-beli főnöke "eltávolodott az energetikától".)
A jelenlegi és tervezett nukleáris blokkok hűtése kapcsán felelevenítette: 2010 előtt, a Paksi Atomerőmű élére általa kinevezett Süli János is rendszeresen jelezte a számára nyaranta, hogy „baj lehet", ha a Duna tovább melegszik, vagyis vissza kell fogni a termelést. Teljesen elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyen helyzetben a jelenlegi négy, összesen 2 ezer megawatt (MW) méretű paksi blokk mellett a tervezett további két, egyenként 1200 MW hűtésére a Duna alkalmas lenne. Határozottan úgy véli, hogy az új egységet a víz mellett levegővel is hűteni kell. (Egy felszólaló szerint az oroszok ezt a problémát már megoldották, csak az anyag nem nyilvános. Süli János nemrég egy parlamenti válaszában szintén úgy fogalmazott: a hűtés megfelelő megoldása a fix ár része.)
Mártha komoly tennivalókat lát a Paks 2-es fejlesztés társadalmi elfogadásában is. Míg a jelenlegi blokkok élvezik a többség támogatását, addig – szerinte – a fejlesztés kapcsán a legtöbben ingadoznak. Ha a kabinet nem igyekszik meggyőzni a társadalmat, az könnyen egy új Bős-Nagymarosba torkollhat. De Ausztriában is akadt példa arra, amikor egy rendkívüli költségekkel már megépült erőművet évtizedes távlatban egy nagyobb társadalmi fordulat nyomán be sem indítanak.
Úgyszintén szerencsétlen körülménynek látja, hogy a magyar kormány az uniós engedély fejében vállalta Paks 1 és 2 teljes szétválasztását. Ez ugyanis szükségtelen szakmai versengést, rivalizálást, feszültséget szül. A felszólalók osztották álláspontját. Bakács István egykori MVM-vezér azt reméli, néhány év múlva ez a pont Brüsszellel újratárgyalható. Mártha zárásként is azt hangsúlyozta: reméli, hogy még jelen lehet Paks 2 átadásánál, ami nem egy pénzügyi, tervezési, műszaki és kivitelezési hibák tömkelegét magán viselő torzó lesz. Az utolsó megszólaló úgy vélte: lehet csúszás, mert a beruházásra leginkább leselkedő veszély a sietség. Ezt osztatlan taps fogadta. (Igaz, a Paks 2 részéről senki nem vett részt az eseményen.)
