Donald Trump elnöksége számos kérdést vet fel, kormányzásának megítélése azonban a politológusok, illetve később a történészek dolga lesz. Az azonban már most kijelenthető, hogy rajta kívül egyetlen egy amerikai elnök sem ihletett meg annyira művészeket, mint ő. Évről évre installációk sora emlékezik meg Trumpról, ezekből az irónia sem hiányzik. Már megválasztása után a New York-i Mozgókép Múzeumban szerveztek, amelyben a híres színész, Shia LaBeouf is részt vett. Csapatnyi ember énekelte egy kamera előtt folyamatosan: „nem fog megosztani minket”. Az előadást folyamatosan nyomon lehetett követni az interneten. A szervezők elnöki hivatala lejártáig, 2021 elejéig ki akartak tartani, a múzeum azonban 2017 februárjában, azaz mindössze egyetlen hónappal az elnök beiktatása után „biztonsági okokra” hivatkozva lefújta az akciót.
A brit James Ostrer hongkongi kiállítása még a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány idején volt látható. Már a címe is sokatmondó: „Az egó rendszere”. Nem csak Trumpról, például Miley Cyrusról, Kim Kardashianról és más celebekről is közzétett meglehetősen egyedi ábrázolású képeket, melyeket a művész „az őszinteség portréinak” nevezte. Donald Trumpot például malacfejjel ábrázolta, testét kövekkel tűzdelte tele.
Matthew „Levee” Chavez ötlete nyomán született meg a „Subway Therapy” nevű installáció. A New York-i Union Square metróállomáson az emberek cetlikre írhatták, milyen érzelmeket ébresztett bennük az amerikai elnökválasztás. Összesen 50 ezer papírdarab díszelgett a megálló falán. Ezek nagy része nem éppen pozitív érzéseket tükrözött.
A francia művész, JR több mint tíz méter magas gyermek portréját helyezte el az amerikai-mexikói határnál. Az installációt egy nappal azután alkotta meg, hogy Jeff Sessions korábbi igazságügyi miniszter bejelentette, a kormány hatályon kívül helyezi a mintegy 800 ezer illegális bevándorló fiatalt védő DACA-programot. A francia művész ugyan azt állította, nem közvetlen válasznak szánta Sessions kijelentésére, azt kívánta illusztrálni, milyen egy felnőni egy határokkal teletűzdelt világban.
Ruha nélkül ábrázolták Trumpot több amerikai városban, New York Cityben, Seattle-ben, Los Angelesben és San Franciscóban. A Las Vegas-i építész, Ginger művének címe mindent elmond: „Az uralkodónak nincsenek golyói”. Az installáció mögött az Indecline nevű anarchista csoport áll.
Sandow Birk kőnyomatokat mutatott be a „Borzalmas és Szörnyű Cselekedetek, avagy Trumpagruel Híres Szavai” című installációján, amelyet állítása szerint Francois Rabelais XVI. századi Gargantua és Pantagruel című szatirikus meséje inspirált. Trumpot túlméretezett csecsemőként ábrázolja, amelyen az elnök folyton a telefonját nézi. Körülötte emberalakot öltő, aprócska szörnyecskék sorjáznak. Vélhetően a republikánusokra utalt, akik beálltak az elnök mögé.
Trump személye annyi kiállításon, installáción került elő, hogy szakértők már elnöksége első évének végén, 2017 decemberében megállapították: reneszánszát éli az Egyesült Államokban már elfeledett politikai művészet. Mint a Mother Jones nevű honlap Picassót idézve találóan megjegyezte: „A festészet nem a lakás dekorációjára szolgál. Egy támadó és védekező fegyver az ellenséggel szemben”. Utoljára a hetvenes évek elején, Richard Nixon elnöksége alatt volt ennyire népszerű a műfaj. A Watergate botrányba belebukó elnökről számos karikatúra készült.
Nem csak Trump, hanem lánya, Ivanka is megihlette a művészeket. Február eleje óta Washingtonban látható az „Ivanka porszívózik” installáció. Egy az elnök lányát imitáló nő – amint azt a cím is sugallja – porszívózik. Az érdeklődők morzsákat dobálhatnak a rózsaszín szőnyegre, amit a szorgos családanya fel is szippant szerkezetével. Ivanka Trump rossz néven vette az akciót. A Flashpont Galleryben látható installáció szerzője, Jennifer Rubell a W Magazine-nek elmondta, semmi rosszat sem akart, az ötletadó a G20-as csúcstalálkozó volt, amelyen Ivanka rózsaszín ruhát viselt. Igencsak meglepődött e választásán. Egyesek szerint az installáció mondandója: Ivanka el akarja tüntetni mindazt a mocskot, amit apja hagy maga körül.
