„Választásokat” tartottak tegnap Észak-Koreában, már amennyiben annak lehet nevezni, ha csupán egyetlen jelölt neve szerepel a szavazólapon. Dönteni ugyanis csupán arról lehetett, hogy elfogadják-e a párt által jóváhagyott honatyát, vagy esetleg kifogásuk van ellene, amit neve áthúzásával jelezhettek. Az utóbbi lehetőség is azonban inkább csak elméleti: a „titkos” voksoláson egy külön szavazófülkében, egy szavazóbiztos jelenlétében lehetett volna jelezni, ha valaki nem értett egyet a párt választásával. A diktatúrából elmenekülő kevesek beszámolóiból lehet tudni, hogy effajta lázadást senki nem kockáztat. A főváros, Phenjan körzetében például maga a bölcs vezér, Kim Dzsong Un is „megmérettette magát”, ellene szavazni például nyilvánvalóan egyenlő lenne az öngyilkossággal.
Észak-Koreában ettől függetlenül valóságos örömünnep a választás napja. Az emberek tradicionális ruhába öltöznek, a településeket feldíszítik, a voksok leadását tánccal köszöntik. A voksot leadni minden 17 éven felüli számára kötelező, a legutóbbi, 2014-es szavazáson a hivatalos statisztikák szerint a lakosság 99,97 százaléka szavazott, csupán a külföldön és tengereken dolgozók maradtak távol az urnáktól.
A választás tehát tét nélküli, de mégiscsak erősíti a hatalom legitimációját, amely komoly kihívásokkal néz szembe. A lakosság például nagy reményekkel és várakozásokkal tekintett Kim Dzsong Un és Donald Trump amerikai elnök két héttel ezelőtti találkozójára Hanoiban, ami végül kudarccal és csalódással végződött. Közben az ENSZ jelentései szerint tavaly az ország mezőgazdasága a természeti katasztrófák miatt rettenetes évet zárt, évtizedek óta nem volt ilyen gyér a termés, ami további dráguláshoz vezethet, miközben a lakosság jelentős része már így is éhezik és segélyekre szorul. Ugyanakkor ezek a segélyek sem biztosítottak, az ENSZ-nek egyelőre csupán a szükséges összeg 24 százalékát sikerült összekalapoznia. Ráadásul könnyen lehet, hogy az eddigi békülési folyamat gyorsan a visszájára fordul és újabb szankciókkal sújtják az államot, miután műholdképet azt bizonyítják, hogy Phenjan újra működésbe hozta az egyik rakétakilövő állomását.
Észak-Korea politikai rendszerét egyébként „dzsucseként” határozza meg, melyet elméletileg az állam első vezetője, Kim Ir Szen alkotott meg. Az ideológia mutat hasonlóságot a kommunizmussal, ugyanakkor számos kérdésben – például az osztályok és nemzetek szerepe, a párt és a Kim-dinasztia iránti megkérdőjelezhetetlen hűség – eltér tőle. Az ország önmagára is baloldali nemzetként tekint, aminek látványos jele volt például, hogy Fidel Castro kommunista kubai vezér (aki járt is Észak-Koreában) halálakor háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el, vagy hogy Kim Dzsong Un hanoi látogatásakor főhajtással emlékezett a vietnámi háború áldozataira. Az országban még több párt is működik, de mind a Koreai Munkapártnak alávetve, valódi ellenzékről pedig nem lehet beszélni. A most megválasztott 687 tagú Legfelsőbb Népi Gyűlés évente néhányszor ülésezik, hogy jóváhagyja a párt döntéseit.
