Az Economist című brit lap egy frissen megjelent cikkében arról ír, hogy az Európai Néppárt túl hosszú időn keresztül tolerálta már így is a magyar miniszterelnök autokratikus hozzáállását – vette észre a hvg.hu.
A lap összefoglalója szerint a cikkben 1989. június 16-tól, Nagy Imre újratemetésétől indítanak. A Hősök terét virágok és koszorúk lepték el, a színpadon pedig többek között Orbán Viktor szónokolt. Az akkor 26 éves liberális politikus arról beszélt, hogy Magyarországot a Szovjetunió zsákutcába kényszerítette, a kommunizmus és a demokrácia pedig ellentétes, egymással összeegyeztethetetlen fogalmak. Az Economist megjegyzi, a Fidesz parlamenti párt lett, segítették Magyarország posztkommunista modernizációját is. Később Orbán az Európai Néppártot is lenyűgözte, miután megtette a liberálisból konzervatívvá lett fordulatát.
Azonban – mint írják – ez mér régen történt,
„2010-ben ugyanis, amikor újra miniszterelnök lett Orbán, rátámadt a fiatal magyar demokráciára.”
A lap kiemeli, hogy átszabta az alkotmányos berendezkedést, átvette az uralmat a sajtó egy része felett, szorongatja a civil társadalmat, átírta a választási törvényt, terjeszti az antiszemita összeesküvés-elméleteket Sorosról, rendszeresen átlépi a vörös vonalat.
Az Economist emlékeztet: korábban a Néppárt figyelmeztette Orbánt, ne fogadják el a civil szervezetekről szóló törvényt, illetve ne kényszerítse távozásra a CEU-t. A magyar miniszterelnök mindkettőt megtette, és „akkor nem követte szankció”.
Zöldek csúcsjelöltje: Weber ultimátuma nevetségesNevetségesnek tartja Manfred Weber Orbánnak küldött ultimátumát Bas Eickhout holland zöldpárti EP-képviselő, a párt egyik csúcsjelöltje. Szerinte a Néppártnak nem csak akkor kellene kiakadnia, amikor Jean-Claude Junckert teszi a magyar kormány hazug plakátokra, hanem akkor is, amikor Judith Sargentinit.
Bas Eickhout
az Indexnek adott interjújában úgy fogalmazott:
„
Nagyon haragos vagyok azért a levélért, amit Weber Orbánnak írt. Azt mondja, hogy állítsa le a Juncker elleni kampányt. Bocs, de mi a helyzet azzal, amikor Sargentinit tették a plakátra? Tőle nem kellene bocsánatot kérni? Az oké volt, amikor őt ugyanezzel a hazugsággal mutogatták? Csak Junckerrel nem oké? Szóval ez az, amikor az értékek pártpolitikává válnak.”
Kiemelte, hogy egy másik felszólítás szerint tisztázni kell a CEU jogi helyzetét, de ez szerinte nem jogi kérdés.
„
Ez az egész így ebben a formában nevetséges. De sok párt a Néppárton belül már látja, hogy a magyar kormány túl messze ment, hogy az eddigi taktika nem vált be, de nem tudom, mi lesz ennek a vége” – jelentette ki.
Úgy véli, a Néppárt túl sokáig volt azon a véleményen, hogy változást lehet elérni a magyar kormánynál, ha a párton belül tartják őket. És ez jelenti azt, hogy ezt nem pártpolitikaként kell kezelni.
