Több mint 40 elnökjelöltet véglegesítettek a március 31-én sorra kerülő ukrán elnökválasztásra, az ukrán sajtó mégis folyamatosan legföljebb 10-12-t tüntetett ki figyelmével. A külföldi újságírók pedig eleinte szinte kizárólag két jelölttel foglalkoztak, amíg meg nem jelent a harmadik, akit most már mind többen a leendő elsőnek tartanak: pedig még semmi sincs lefutva. Az elnökválasztást övező nemzetközi figyelem pedig nagy, hiszen Ukrajna az elmúlt években a 2014-es sorsfordító forradalom, majd a megtorlásul jött orosz agresszió nyomán a nemzetközi politika egyik kiemelt témája lett.
A hivatalban levő elnök, Petro Porosenko és a sokáig legesélyesebb kihívójának tartott volt miniszterelnök, Julia Timosenko párharcába néhány hónappal ezelőtt váratlanul kívülről beleszólt egy "civil", a színészként, humoristaként országos ismertségnek, mi több: népszerűségnek örvendő Volodimir Zelenszkij. Politikai szerepválallási szándékát eleinte sokan nem vették komolyan, olyannyira, hogy kénytelen volt a kamerák előtt nyomatékosítani, hogy ellentétben a tőle megszokottól, ezúttal nem viccel. Kezdettől fogva az élbolyban volt, de a kommentátorok egy része úgy gondolta, előbb-utóbb "helyre áll a rend", Porosenko és a sokáig magasan vezető Timosenko a két fő vetélytárs. Aztán ez év elején, amikor hivatalosan is megkezdődött a kampány, Zelenszkij tartósan az élre került, és azóta is vezet, a Rejting közvéleménykutató legutóbbi mérése szerint 25,1 százalékkal. Timosenkót 16,2 százalékon jegyezték, ez most csak a harmadik helyre elég, a sokáig tőlük lemaradni látszó Porosenko 16,6 százalékkal már a második.
Ellentétben a klasszikus háborúkkal, ahol a tüzérség meg a légierő kezdi, a választási kampányok esetében általában e végső szakaszban, a célegyenesben szokták bevetni a nehéz fegyvereket. Most sincs másképp, és a katonai lexikát indokolhatja, hogy a minap oknyomozó újságírók jóvoltából az ukrán védelmi ipari komplexum, az Ukroboronprom konszern körüli korrupciós botrányra derült fény, amelynek fia révén érintettje az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács helyettes titkára, Oleh Gladkovszkij is. Őt Petro Porosenko egyik legközelebbi emberének tartják, az elnök mindenesetre hétfőn, fölmentve tisztségéből, "elengedte a kezét", Julia Timosenko azonban nyomban bejelentette, hazaárulás miatt elindítja az eljárást Porosenko eltávolítására elnöki tisztségéből - nála ez már-már rutin feladatnak számít: korábban három elnök, Leonyid Kucsma, Viktor Juscsenko és Viktor Janukovics esetében kezdeményezte ezt, eredménytelenül. Sikerre most se számíthat, már csak azért sem, mert egyesek szerint hiányzik az impeachmentre vonatkozó törvény, s ha volna is, a szükséges támogató szavazatokat nem tudná összegyűjteni.
Néhány kommentátor úgy véli, a botrány árthat Porosenko népszerűségének a hadseregen belül is, pedig azt az elnök egyik fő támaszának tartják. A közvéleménykutatók sok mindent nem tudnak mérni - nyilatkozta csapatának egyik vezető képviselője. - Például azt, hogy a hadsereg 80 százaléka a főparancsnokra voksol majd - tette hozzá. Porosenko azonban nem csupán, sőt immár nem elsősorban az ő szavazataikra számít: "elszánt és következetes" harcot hirdetett a szegénység ellen. Még ebben a hónapban megemelik a nyugdíjakat, készpénzre váltják a különféle szociális támogatásokat, azoknak pedig, akik korábban mentek nyugdíjba, és juttatásuk ma nem éri el az 1700 hrivnyát sem (vagyis 17 ezer forint alatt marad), egyszeri, alkalommal most 2410 hrivnyát utalnak ki. Ezt két részletben folyósítják: felét még az elnökválasztás előtt, a második felét viszont csak áprilisban. Rossz nyelvek szerint azért, hogy a szavazófülkében jusson eszébe minden érintettnek, hogyan kell szavaznia, ha biztos akar lenni abban, hogy a pénz másik fele is megérkezik. A vetélytársak természetesen azonnal a választók megvesztegetésével vádolták meg az elnököt (bár formálisan kormányintézkedésről van szó), aki nem is kérte ki ezt magának, ellenkezőleg: "igen, vállaljuk, hogy a következő öt évben is megvesztegetjük, lekenyerezzük az embereket azzal, hogy folyamatosan javítjuk szociális helyzetüket", mondta.
Ugyanezt ígéri Julia Timosenko is, aki ráadásul a napokban komoly ütőkártyát kapott a kezébe. Kampányának egyik fő eleme a gázár radikális csökkentése. Már 2016-ban bíróságon kezdeményezte, mondják ki, hogy a kormány törvénytelenül állapította meg a gáz árát. Első fokon most neki adtak igazat, e szerint a törvényes ár a mainak alig több, mint egyharmada volna. A kormány természetesen fellebbez.
Zelenszkijt, a nemrég még csak nevettetőt pedig mindinkább a nevető harmadiknak tartják, aki a végén úgy lehet első, hogy igazából nem is igazán tudni, mit várhatnak tőle. De az a tény, hogy ő nem a professzionális politikai elit küldötte, sokat hozhat számára. Akár mindent.
