Orbán Viktor szerint nem tűnik lehetetlennek, hogy Magyarország hamarosan egy olyan ország legyen, ahol 10 millió emberből 5 millió dolgozik. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara múlt heti gazdasági évnyitóján azt is jelezte ugyanakkor: hazánk népessége a közeljövőben nem fog növekedni, vendégmunkásokat pedig nem fogadunk. Kérdés: mire alapozza akkor a kormányfő az elkövetkező években a félmilliós foglalkoztatotti létszámbővülést? A KSH legfrissebb statisztikái szerint jelenleg ugyanis csupán 4,47 milliónyian dolgoznak.
A jegybank múlt héten közzétett 330 pontos versenyképességi stratégiája részletesen foglalkozik a kérdéssel, javaslatai között pedig több olyan is szerepel, amely a kormány által nemrégiben megszüntetett programokat hozna vissza némiképp átalakítva. Ilyen például a munkavállalók földrajzi mobilitásának támogatása. A kormány az idén januártól szüntette meg több más cafeteriaelemmel együtt a mobilitási célú lakhatási támogatás – közismertebb nevén albérlettámogatás - adókedvezményét.
A jegybank szerint azonban a munkaerő mobilitása érdekében a lakhatást támogatni kell. Lengyel mintára ezért például egy kuponos támogatási rendszert vezetnének be. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az ingázási és lakhatási költségek egy részét kuponok formájában átvállalná az állam. A kedvezményezettek körébe a közfoglalkoztatottakat, a tartósan állást keresőket, a kisgyermekes anyákat és a nyugdíjhoz közeli munkavállalókat vonnák be. Minderre az MNB szerint azért van szükség, mert miközben a magyar lakosság európai uniós viszonylatban is igen kevéssé mobilis, aközben a Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon már gyakorlatilag elfogyott a munkaerőtartalék.
Az ország keleti részén viszont továbbra is magas a munkanélküliség: Szabolcsban például 8,7, míg Veszprémben csak 1,6 százalék. Az alacsony mobilitás a lakásbérleti piac szűkösségére, és a saját tulajdonú lakások magas arányára vezethető vissza, a lakhatási és megélhetési költségek ráadásul a fejlettebb régiókban magasabbak – fejtegeti a jegybank. Rámutatnak: a jelenlegi területfejlesztési stratégiai dokumentumok a közlekedési viszonyok javítását jelölik meg a mobilitás fő eszközeként, de ez nem elégséges. Az alacsonyabb jövedelmű háztartások és a fiatalabb korosztályok esetében a lakhatást is támogatni kell, vállalati oldalon pedig a mobilitási célú lakhatás elszámolásával is ösztönözhető a munkaerő mobilitása – írják.
Egy másik, szintén a kormány korábbi lépéseivel szembemenő javaslat azonban tényleges létszámbővülést hozhatna. A jegybank a fiatalok és a nyugdíj előtt állók - továbbá a közmunkások, a külföldről hazatérők és a szülőképes korú nők - esetében ugyanis kibővítené a munkahelyvédelmi akcióterv keretében igénybevehető kedvezményeket. Tavaly decemberig az 55-64 éves és a 25 év alatti munkavállalók után - más „védett” csoportokhoz, például a szülésről visszatérőkhöz hasonlóan - a munkáltatóknak kevesebb szociális hozzájárulási adót kellett fizetniük. Nem véletlenül: a munkaadókban még mindig sok előítélet él az idősebb korosztállyal szemben, ezért nem szívesen alkalmazzák őket még munkaerőhiány idején sem.
Jelenleg így az 55-64 éves korosztály alig több, mint fele dolgozik. A kormány ennek ellenére januártól megszüntette ezt a támogatást az 55 év felettiek és a 25 év alattiak esetében. Pedig a jegybank elemzése szerint a program nem volt sikertelen: 2018-ban a munkáltatók havonta 900 ezer alkalmazott után vettek igénybe ilyen kedvezményeket, az érintett csoportok foglalkoztatása pedig mintegy másfélszeresére emelkedett, miközben a célcsoportba nem tartozók foglalkoztatásbővülése csupán 10 százalék feletti volt. A jegybank szerint a két támogatotti kategória megszüntetése miatt a kedvezményezettek köre a felére csökkenhet, ami a foglalkoztatás alakulása szempontjából kockázatokat hordoz. Az MNB ezért nem engedné el az 55 év felettiek és a 25 év alattiak kezét. Sőt, nem a munkáltatóknak, hanem a munkavállalóknak járó járulékkedvezményt kínálna nekik. Ez azonnali nettó bérnövekedést eredményezne számukra, ami már rövidtávon is ösztönözné a munkavállalást - írják. (Arra már nem térnek ki, hogy a munkáltatói ellenérzések ettől még nem szűnnek meg az idősebb korosztállyal szemben.)
Az MNB a nyugdíjazási korhoz közeli korcsoportban, továbbá a szülőképes korú nőkben mintegy 140 ezer fős munkaerőpiaci tartalékot lát. Ha pedig a magyar 15–24 éves fiatalok foglalkoztatása elérné az osztrák szintet, az önmagában több mint 200 ezer fővel növelné a foglalkoztatottak számát.
