Másodfokon, nem jogerősen öt év börtönre ítélték pénteken Kocsis Istvánt, a Magyar Villamos Művek Gyurcsány-éra alatti vezérét. Eszerint sikkasztott és hűtlenül kezelte az állami vagyont: időszakában, kamuszerződések révén, milliárdok tűntek el az MVM-ből.
Ez eddig a legnagyobb döccenő a 67 éves állami élmenedzser töretlennek is nevezhető, de gyanús ügyek tömkelegével övezett életútján. Kocsis Istvánt még az Antall-kormány idején egykori FÉG-es főnöke, az országgyűlés mostani alelnöke, a KDNP-s Latorcai János csábította a politikába, hogy aztán a Horn-kormány – Fidesz által földbe döngölt – tömeges privatizációinak állami döntéshozójává váljék. A Tocsik-ügy szele a magánosítás legnagyobb nyertese, a német RWE igazgatói székébe sodorta, de, miután az állam képviseletében Csányi Sándort elnök-vezérigazgató poszthoz segítette, az OTP- igazgatóságban is helyt kapott. A 2002-es választások után az állami Paksi Atomerőmű vezére, ahonnan a 2003-as, radioaktív szennyezéssel járó üzem- és kommunikációs zavar ellenére Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő az erőművet tulajdonló, állami MVM élére helyezi. Bár 2008-ban, feszült hangulatban, ugyanő menti fel, hamar a fővárosi BKV élére nevezi ki. Bár ezután sorra jelentek meg a repkedő milliárdokhoz képest arcpirítóan piti és trehány MVM-es mutyik hírei, illetve a BKV-nál is szaporodtak a pénzügyi botrányok, az Orbán-kabinet csak 2011-ben meneszti. Bár ezután ismét Csányi Sándor biztosított a számára - máig tartó – oltalmat, az üzletember állítólag döntő szerepet játszott abban, hogy Orbán Viktor pályázat helyett váratlanul az oroszokra bízta a paksi bővítést. Kocsis István díszvendégként lehetett jelen a beruházásért felelős Süli János két évvel ezelőtti miniszteri beiktatásán.
Mi több, az MVM-per többször megismételt első fokai következetesen felmentették, mondván: nincs papír arról, hogy Kocsis István tudott a megállapodásokról. Sőt, az enyhítő körülményekre hivatkozva a másodfok is mindenkit a kiszabható legkisebb büntetéssel sújtott, még ha az esetenként letöltendőt is jelent.
Most már a Kúriáé a szó. És ez nagy kérdés. Tudjuk: Kocsis István jobb- és baloldali döntéshozókhoz is ezer szállal kötődő, derekas küzdő, a bírói ítéletekre pedig mindenki a hatalom üzeneteiként tekint.
És hogy az élet megy tovább, mi sem bizonyítja inkább, mint hogy a mostani vád oldalán foggal-körömmel kiálló MVM mélyen hallgat tavaly kirobbant, ötmilliárd kioffshore-ozosát felvető „monitoring”-botrányáról. Félő, a Kocsis-féle eljárás sem a becsületre, inkább csak fokozottabb óvatosságra inti a közpénzlenyúlás állami bajnokait. Nem túlzás azt feltételezni, hogy a Kocsis Istvánt illető vádak az állami vagyon háza táján változatlanul mindennaposak. Eszerint megint nem a legnagyobb, hanem a legbénább bűnözők állnak a bíróság előtt.
Ha pedig az egész balhé csak arról szól, hogy Kocsis Istvánéknak – mint rendesen – megint csak újabb pénzeket kellett leakasztaniuk a titkosszolgálatok számára, az eljárás tényleg szemétség.