Három percig helyén volt minden és mindenki. Így kezdődött az Eurovíziós dalválasztó döntője múlt szombaton. Megjelent a színpadon két remek énekes és előadták egyikük sikeres számát. Azt, amelyikkel öt éve – mindössze 16 évesen – feltűnt ugyanebben a műsorban. Ám amikor befejezték az előadást, átvedlettek műsorvezetővé és – megint, immár hatodszor – kiderült, hogy abban már nem annyira profik, mint az éneklésben.
Persze, ne legyünk igazságtalanok. Dallos Bogi – aki 2014-ben még a sokkal komolyabb Dallos-Nyers Boglárka néven szerepelt -, valamint Freddie – akinek ugyancsak van rendes polgári neve: Fehérvári Gábor Alfréd – üde színfolt volt A Dal műsorában hat héten keresztül. Hiba nélkül bekonferálták a szereplőket, a produkciókat, elmondták a nézőknek, hogy épp mit kell tenniük. Az pedig, hogy szinte minden beszélgetésben unalmas álkérdéseket tettek fel – különösen Freddie -, nem is biztos, hogy az ő hibájuk. Nyilván volt egy előre kigondolt forgatókönyv, benne olyan világrengető kérdésekkel, hogy „mit érzel most?”, vagy „kedves zsűritagok, hogy tetszett ez a remek szám?” és ők nem is térhettek el ettől.
Dallos Bogi 21 éves korára igazán szép karriert mondhat magáénak. Miután öt éve felfedezték A Dalban, a duettben most előadott We all (Mindannyian) című számával aratott. Menedzsere, Tóth G. Zoltán szerzeménye többek között a Budapesten először megrendezett női kézilabda BL-döntő, a Final Four hivatalos dala is volt. Bogi megjelentetett lemezeket, majd egyre gyakrabban vezetett műsort a Magyar Televízió különböző csatornáin. Feltűnt az M5-ben és az M2 Petőfi TV Én vagyok itt című magazinműsorában is. Tehát van már képernyős tapasztalata.
Akárcsak Freddienek, aki szintén nagy utat járt be mióta – alig négy éve – negyedik lett a TV2 Rising Star című tehetségkutatójában. 2016-ban már ő képviselte Magyarországot az Eurovíziós dalfesztiválon, miután megnyerte a hazai válogatót Pioneer című dalával. Tavaly már ő volt A Dal férfi műsorvezetője, télen pedig első lett a TV2 Sztárban sztár című műsorában. Jól kamatoztatta énektudását és sokoldalúságát, de mint műsorvezető kissé korlátozottak a lehetőségei. Ennek megfelelően gyakran merev, nehézkes és olyan, mint aki tisztában van vele, hogy számára az éneklés könnyebben megy.
Nem is véletlenül írtunk ennyit a műsorvezetőkről, hiszen a Duna TV hat szombaton át főidőben ezzel a produkcióval csábította a nézőket, tehát érdemes a műsort, mint olyant elemezni. Igaz, a szerkesztők „hozott anyagból” dolgoznak, hiszen a meghirdetett pályázatra beküldött művekből kell kiválogatniuk első körben a legjobbnak tartott harmincat. Az nem nagyon derült ki eddig, hogy mik a fő szempontjaik. Azt tartják-e a legfontosabbnak, hogy egy különleges és valóban magyar dal jusson el a nemzetközi porondra, avagy a zenét osztályozzák elsősorban, netán az ütős – néha magyar, néha angol – szövegre figyelnek döntően. Feltehetően valamennyi szempontot igyekeznek figyelembe venni, ettől aztán a műsorok kissé eklektikusra sikerednek. És akkor még nem említettük, hogy a válogatásnál nyilván a dalra figyelnek, amit azonban a stúdióban meg is kell jeleníteni, s ezzel néha hozzátesznek a produkcióhoz, de gyakran túlcsicsázzák.
Aztán ott van az a négy ember, akiknek meghatározó szerepük van a végső sorrend kialakításában. Zsűrinek nevezik őket, de közös munkáról aligha lehet szó. Négy különböző egyéniséget ültettek össze az idén is, akik egészen eltérő szempontok alapján pontoznak. Ráadásul mindegyik igyekszik magát adni az értékelésnél, ezzel olyan kavalkádot teremtve, hogy néha azt is elfelejtjük, nem ők a főszereplők, hanem a dalok és előadóik.
Ezek után valóságos csoda, hogy az idén egy olyan dal nyert, amely valóban a legjobbak között volt. Pápai Joci már nem először bizonyította, hogy igazán egyéni hangja van és ezúttal egy valóban szép számot énekelt. Nagyon sokat köszönhet Molnár Ferenc Caramelnek, aki a zenét szerezte és akivel együtt írta a szöveget. Az persze az idén is kérdés, hogy a nemzetközi mezőnyben meddig juthat el Az én apám című dallal. Egy igazi versenytársa volt a fináléban, ez pedig a Nyári zápor, amelyet a műsor felfedezettje címet is elnyert Acoustic Planet nevű együttes adott elő. Külön érdekessége e formációnak, hogy egyik tagját Kölcsey Szabolcsnak hívják. Ő a szám szerzője, de ennél fontosabb, hogy leszármazottja a Himnusz költőjének. Bebizonyítva egyúttal, hogy a gének – a tehetséggel együtt - öröklődhetnek.
A közönség tehát jól döntött, hiszen a zsűri által a végső fináléba jutott produkciók közül tényleg a legjobbat választotta. De azért jegyezzük meg, hogy a szerkesztők kicsit irányították a nézőket. No, nem a legvégén, hanem az első elődöntőben. Ott ugyanis elhangzott mind a három olyan szám, amelyet a selejtezőkből - az első három műsorban – a közönség juttatott tovább. Mivel pedig valószínűsíthető volt, hogy a zsűri megint kiejti őket – pontosabban: nem ad nekik elég pontot –, a szerkesztők tettek róla, hogy a közönség-kedvencek közül legfeljebb egy mehessen tovább (végül mindhárom elvérzett ebben a szakaszban).
Jocin kívül így végül nyilvánvalóan a Duna TV nyert. Megoldotta hat este műsorát, a rengeteg szavazó által a bevétel is nőtt és még a nézők is elégedettek lehettek. Jövőre, veletek, ugyanitt.
