Januárban a bíróság jogerős ítéletével jóváhagyta Bárándy Gergely (védője: Schiffer András) kijelentésének valóságtartalmát, miszerint az egykori szocialista képviselő a tényekből okszerűen vonta le azt a következtetését, hogy Matolcsy György jegybankelnök "ellopta a közpénzt". Megnyugodhattunk, az igazságszolgáltatás minden fórumán születnek tisztességes döntések.
A NER-logikát követve néhány nap múlva a kormányfő meghozta döntését: újabb hat esztendőre az enyves kezűre bízza a Magyar Nemzeti Bank (MNB) irányítását. Nota bene azonosul ezzel a módszerrel; gondolkodásuk és cselekedeteik eggyé forrtak. Az viszont nagy talány, hogy az újrázó elnöknek a gazdasági bizottsági meghallgatása során, hogyan volt bátorsága kijelenteni, hogy az MNB-alapítványok pénze közpénz: "örülök, hogy ezt így egyértelműen kimondták". A 270 milliárd forintot meghaladó, lényegében Matolcsy György saját vízióit szolgáló Pallas Athéné alapítványok forrása a jegybank - egyébként nem tiltott - devizaspekulációinak az eredménye, amelynek jogszerűen a központi költségvetés hiányának mérséklését kellett volna szolgálnia. (Miként hasonlóan jegybankidegen elem volt az az Értéktár is, amely jelentős összegeket áldozott - szinte mindig túlárazva - műkincsekre, amelyekbe belefért egy szalongarnitúra éppúgy, mint egy gránitasztal.)
Így azután kevesebb szellemi erő maradt a jegybank alapfeladatának a pénzügyi stabilitás megőrzésére és az infláció féken tartására. Matolcsy György büszkén veri a mellét, hogy az MNB újkori történetében az első olyan elnöki ciklust zárják, amikor nem volt alapkamat-emelés, szigorítás. A mérvadó közgazdászok között - a Monetáris Tanács arctalan jegybankárait aligha sorolhatjuk be ebbe a körbe - nem találunk olyat, aki a három esztendeje bennragadt 0,9 százalékos alapráta alacsony mértékét ésszerűnek tartaná.
(Érdekes jelenség, hogy a pénzintézeti elemzők, akik korábban a Matolcsy-féle unortodoxia ádáz bírálói voltak, az utóbbi időben csak a (nem) történések beletörődő követőivé váltak, ugyanis a devizahitelek forintosítását, illetve az elszámoltatást követően gazdáik, a bankok már kényszerűségből az MNB tenyeréből esznek.) "Semmilyen jegybanki döntés nem alapozódik a hiúságra" - védekezik Matolcsy, miközben jó hírként kezeli, hogy röpke két esztendő alatt az alig látható fogyasztói árindex újra a 3 százalék közelébe került, ami az inflációs cél, az az érték, amikor a jegybanknak közbe kellene lépnie a forint értékállóságának megőrzése érdekében. Számítási trükkök regimentjét találták ki, hogy ezt elkerüljék.
A Matolcsy-éra változást hozott az euróbevezetés kötelező céldátumának kitűzése ügyében is. Negatívat. Már céldátum sincs. Az elnök szerint akár évtizedek is eltelhetnek, mire az európai közös pénzzel fizethetünk. Az új uniós országok közt utolsóként. Tegnap Matolcsy 330 pontos, önkritikus versenyképességi csomagot jelentett be. A megvalósítás realitása kérdéses, miként az is, hogy a következő hat évben független jegybankunk lesz.