Az adományként kapott kempingágyak helyett még mindig a földön alszanak néhány kórházban a gyermekük mellett bent maradó szülők – írta föl tegnap a közösségi oldalára az Ágyat az anyukáknak mozgalmat elindító Orosvári Zsolt.
Az esetről elsőként hírt adó HVG a Heim Pál Kórházat és a Debreceni Klinikát említette. A Facebook-poszt alá rengetegen kommenteltek (többek között olyan szülők is, akiket érint az eset, székeken vagy a földön alvó anyákat ábrázoló képeket is kitettek). A HVG cikkében valaki azt írta, hogy a Heim Pálban „egy az ágy alól kihúzható, alvásra alkalmatlan szivacsért 4500 forintot kértek tőlük éjszakánként”, miközben az ombudsman egy korábbi állásfoglalásában már jelezte: nem lehet pénzt kérni a szülőktől azért, hogy a gyermekük mellett maradhassanak a kórházban.
Orosvári lapunk kérdésére azt mondta: a Heim Pál kórháztól informálisan azt a választ kapta, hogy az ágyak „nem higiénikusak”. Debrecenben viszont közelebb került a megoldáshoz az ügy, onnan ugyanis egy olyan köszönőlevél érkezett, amely arra utal, hogy használni tervezik az ágyakat.
Ami a Heim Pál kórházat illeti, úgy tudjuk, az intézményben a szaktárca letiltotta az esettel kapcsolatos nyilatkozatokat. A Népszava értesülései szerint a kórház által kapott ágyak a portán vannak, azokat nem adták illetve nem vették át, nem vették leltárba, többek között azért, mert nem tisztázott az összecsukható bútorok tulajdonjoga. Egy másik, ennek némiképp ellentmondó belső információ szerint a négyágyas szobákban nem lehetett elférni a kinyitott kempingágyaktól, azok felsértették az éjszakás nővérek lábát, a régi típusú szobák kialakítása nem teszi lehetővé az új bútorok elhelyezését (vagyis a szobák túlságosan kicsik ahhoz, hogy négy gyermekágy és négy alvó szülő is elférjen bennük).
Az adományozó akció kezdeményezője szerint egyébként a legtöbb, általa megkeresett intézményben pozitív volt a reakció – az egyik köszönő levelet át is küldte nekünk; a leírtak szerint ott a belosztály 10, a sebészeti osztály pedig 12 ágyat kért, és az igazgatóhelyettes a szülők és a kórház nevében is megköszönte a kapott segítséget. Ez azt mutatja, hogy ahol kialakult valamilyen kétoldalú kommunikáció az intézmény és az adományozó között, ott többnyire összhangba lehetett hozni az igényeket a lehetőségekkel.
