Normál esetben nem sok szót érdemelne az a "levélváltás", amely Székely Sándor független országgyűlési képviselő (Magyar Szolidaritás Mozgalom) és Dr. Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára között zajlott a minap. Az ellenzéki politikus úgynevezett írásbeli kérdéssel fordult a tárcához, amely az egyik hivatalos módja annak, hogy a honatyák adatokhoz, információkhoz jussanak a kormánytól.
Székely úgy vezette fel a kérdéseit, hogy "az Orbán-kormány 2018-ban meghirdette a Családok évét, miközben gyermekes családok kerültek utcára." A képviselő hozzátette, az ellenzék több olyan javaslattal is élt, amely biztosíthatná a gyermekes családok hajléktalanná válásának megelőzését,ám, mint fogalmazott, a kormánynál ezt "egyszerűen lesöpörték az asztalról". Ezek után az igazságügy miniszternek szegezte az ezzel kapcsolatos kérdéseket, amelyek főként azt feszegették, hány ember lehet érintett:
Az április 30-án lejáró kilakoltatási moratórium után hány család vagy fő vár kilakoltatásra?
Ebből hány a devizahitel és hány a közüzemi tartozás miatt kilakoltatásra váró család?
Hány gyermekes család?
A tavalyi évben kilakoltatott gyermekes családoknak mi lett a sorsa?
A tavalyi évben kilakoltatott gyermekes családok közül hány család maradhatott egyben, hány kiskorú gyermek került gyámhivatali gondozásba az eljárás miatt?
Miként kívánja az Orbán-kormány megszüntetni azt az anomáliát, amely szerint hiába tiltja a gyerekvédelmi törvény, hogy anyagi vagy lakhatási okok miatt szakítsák el a gyerekeket szüleiktől, a gyámhatósági gyakorlat mást mutat?
Trócsányi László miniszter megbízásából, mint fentebb írtuk, Völner Pál reagált, és a 6 hozzájuk intézett kérdést egy kalap alá véve úgy kezdte:
Gondolhatunk bármit erről a válaszról, akár azt, hogy nagyon is kellene lennie ilyen összesítésnek, amit joguk lenne megismerni a képviselőknek és az embereknek, vagyis ilyen szempontból a válasz nem elfogadható. De lehetünk megengedőbbek is, mondván, biztos túl sok helyről, túl sok adatot kellene összefésülni, így pontos statisztika talán nem is készíthető e tárgyban. Akárhogy is, ha Völner válasza itt véget ért volna, legfeljebb azt mondhatnánk, hogy "nem erőltették meg túlságosan magukat."
De nem ér véget, a levél ugyanis még 7 hosszú bekezdésen át folytatódik. Hogy milyen bekezdésekkel, azt egyrészt itt pontosan elolvashatják, de talán egy kiemelt mondat is elég lesz illusztrációnak:
"Fény derült" továbbá a válaszból olyan dolgokra is, mint:
"a baloldali kormányzás alatt Magyarországon kétszeresére nőtt a villamos energia és háromszorosára a gáz ára"
"a rezsicsökkentésnek köszönhetően (...) a magyar családok már több mint 1378 milliárd forintot takarítottak meg"
"már elfeledett tény, hogy a baloldali kormány, több mint egymillió családot kergetett a devizahitel-csapdába"
És bár ezen a ponton már nem igazán lehet kérdéses, hogy ebben a formában tulajdonképpen teljesen felesleges kérdéseket intézni a kormány illetékeseihez, mert úgyis mindenről csak "az" jut eszükbe, Völner még amolyan tételmondat gyanánt azért rögzíti:
Hogy ezeknek mi közük van Székely Sándor konkrét, kilakoltatással kapcsolatos adatokra vonatkozó kérdéseihez? Hát, az általunk ismert világban nem sok. Igaz, legkésőbb a BBC-n sugárzott tegnapi Szijjártó Péter-interjú óta azt a lehetőséget is mérlegelni kell, hogy, amint azt a riporter mondta a külügyminiszternek:
