Érdekes, bár kevéssé szórakoztató figyelni, hogyan ugrálja át a kormány saját kommunikációs hurkait, és időnként hogyan lépdel beléjük.
Szijjártó Péter például a héten interjút hazudott az izraeli Jerusalem Postnak: „van egy nagyon elfogult és igazságtalan megközelítés Európában, amely szerint, ha nem a liberálisok nyerik a választásokat, akkor az egész ország antidemokratikussá válik. Ebben az értelemben Magyarország illiberális, mivel nem a liberálisok kormányoznak”. Itt az első hurok: a magyar politikát nem azért bírálják az Unióban, mert nem a liberálisok vagy a baloldal van kormányon. A jobboldali hatalom illiberális politikájával maga a kormányfő magyarázta, miért is számolja fel a demokrácia intézményeit.
Szijjártónak amúgy igaza van: a Fidesz háromszor aratott kétharmados választási győzelmet egy olyan torz választási rendszerben, amelyet parlamenti többsége szabott önmagára. Ezzel a "kifordított népfelséggel” gyürkőzik is eleget nemcsak az Európai Unió, hanem általában a liberális parlamentarizmus is.
Még furcsább hurok, amit a külügyminiszter Soros Györgyről mond: „Amikor nekünk vitánk van Sorossal Györggyel, annak semmi köze az ő vallásához. Az nem érdekel minket. A víziói jobban foglalkoztatnak bennünket – és neki teljesen más víziói vannak Európa és Magyarország jövőjéről, mint nekünk”. Szijjártó ezzel cáfolni akarja, de csak tagadni tudja, hogy a kormány antiszemita kampányt folytatna. Mert amikor egy zsidó milliárdos pénzembert a nemzet ellenségeként plakátol ki sorozatban a házfalakra, s személyét szoros kapcsolatba hazudja az Unióval, akkor a nyúltagyakba ültetett antiszemitizmus cáfolatához kevés „a zéró tolerancia ". Miközben állami pénzből, állami intézmények öntözik a Horthy-kultuszt, mintha a hányingeres "történelmi szalonzsidózás" és a ma között nem történt volna meg a holokauszt.
A legnagyobb hurokról a külügyminiszter nem ejt szót. Arról, hogy az uniós jobboldali hatalomátvételhez trójai falónak szánt visegrádi négyek körébe a héten nem sikerült bevonni Izraelt. Pedig a magyar kormány mindent megtett. Ám miközben Netanjahu kormányfőnek fel sem tűntek Budapesten a Soros-plakátok, külügyminisztere simán leantiszemitázta a lengyeleket, kollaborálással vádolva meg őket az auschwitzi láger miatt. Netanjahu pártja – nyakán a választásokkal – értelmetlen oktalansággal ment neki a lengyeleknek, miközben elhitte a kalapban ácsorgó magyar kormányfő nyájas szavait, és még azon sem gondolkodott el: vajon miért kezdi a Fidesz hirtelen mutogatni a Jobbik nyilas múltját, amely cseppet sem zavarta, amíg a Jobbikot a maga oldalán tudta.
A kormányfő nem kispályás. A magyar zéró toleranciát európai szintre emeli, szerinte már nemcsak a bevándorláspártiak és -ellenesek küzdelme zajlik, hanem a fakuló migránsellenes propagandát kiszínezve a májusi európai parlamenti választások tétje az antiszemitizmus visszaszorítása. Pedig a kérdés továbbra is az, miben bízik jobban a polgár: az autoriter vezetésben, vagy a nyílt, demokratikus parlamentáris társadalomban. Hirdesse azt Soros, vagy bárki más.