Nagyon helyes, hogy Magyarország segítő kezet nyújt venezuelai menekülteknek. Az amúgy mesésen gazdag, a világ legnagyobb feltárt kőolajkészletén ülő országban egy ideje súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiány van, az ellenzék tüntetéseit brutálisan leverik, ráadásul most éppen két elnökük van, aminek nem lesz jó vége. A menekültekről a Magyar Hang már tavaly nyáron írt, legfeljebb akkor nem nagyon figyelt föl rá senki. Nem is a humanitárius akcióval van baj, hanem a hivatalos titkolózással, no meg a (valós vagy kitalált) magyar felmenőkre való idétlen hivatkozással. Mintha vészhelyzetben nem lenne mindegy, hogy egy éhezőnek volt-e magyar származású nagyanyja...
A földönfutóvá vált, magyarul egy kukkot nem értő venezuelaiaknak nyilván egyszerűbb lenne a nyelvileg és kulturálisan ismerős Latin-Amerikában menedéket találni, de rendben, ha tudunk, segítsünk nekik. Adjunk repülőjegyet, szállást, állást, szervezzünk beilleszkedési és nyelvtanfolyamot, mint ahogyan a többi rászorulónak is illene. A Caracas-Budapest (San Pedro plébánia - Víziváros) távolság 8848 kilométer és 510 méter. Ennél sokkal közelebb van Damaszkusz, Bagdad, de egy picivel még a bangladesi főváros, Dacca is. Ám onnan nem jöhet senki, mert akkor lelepleződik, hogy a kormány rútul becsapja a magyarokat, meg az egész világot: dehogy hiszi, hogy egy vacak kerítéssel ki tudja zárni innen a globális folyamatokat...
A kormány a saját csapdájába esett. A propaganda, a választási kampányok kedvéért kénytelen tovább gonoszkodni, és képtelen jót, akinek úgy tetszik, keresztényit cselekedni, mert azzal javítaná a renoméját - vagyis lerombolná a magáról gondos munkával kiépített negatív imázst.
A venezuelai menekültek ellátása pedig nem egyensúlyozza ki a tranzitzónában éheztetett iraki család miatti szégyent.