Az Európai Bizottságnál kezd betelni a pohár Magyarországgal kapcsolatban. A Soros Györgyöt és Jean-Claude Junckert ábrázoló plakátkampány nemcsak Brüsszelben, hanem egy sor uniós fővárosban kiverte a biztosítékot. Többen teszik fel értetlenkedve a kérdést: miért hangolja a magyar kormánypárt az embereket az EU ellen, ha ő maga is része a döntéshozatalnak? Nyugaton még mindig nem értették meg, hogy az itthoni kampányok során egyetlen cél lebeg a kabinet szeme előtt: a lehető legtöbb embert a hülyeség kalodájában tartani.
A Fidesz minden eszközt bevet az európai parlamenti mandátumok maximalizálása érdekében, a kérdés csak az, hogy megéri-e. Egy vagy két helyért most veszélybe sodorják Magyarország uniós költségvetési támogatásait. Berlin és Párizs legutóbbi, kedden este kiszivárgott paktumával egyértelművé tette: elegük van már abból, hogy a visegrádi államok némelyike aláássa a demokráciát. Abból meg különösen, hogy nyíltan ki is mondják: jó ideig nem akarnak csatlakozni az euróövezethez, miközben erre az EU alapszerződésében is kötelezték magukat.
Bár az Európai Parlament a múlt héten úgy döntött, a mostani ciklushoz képest nem csökkenhetnek a 2021-2027-es uniós költségvetésben a felzárkóztatási és agrártámogatások, mindez nem sokat nyom a latban. Minden attól függ, mit akarnak a nettó befizetők és az Európai Bizottság, s e tekintetben teljesen reális az a félelem, hogy a következő hét évben legalább 20 százalékkal kevesebb pénz ütheti Magyarország markát. És a veszteség még nőhet is, ha egyetlen lépést sem teszünk az euróövezeti csatlakozás felé. Ez utóbbitól márpedig azért ódzkodik a kormány, mert úgy még szigorúbb játékszabályok vonatkoznának rá.
Parádésan időzítette tehát a magyar kormány a Brüsszellel szembeni újabb harcot, így sok jóindulatra nem számíthatunk az ősszel esedékes költségvetési tárgyalások során. Ezzel Orbán is tisztában van, de az arrogáns, konfrontatív politikán úgysem változtat. S különben is, már tudjuk, ki tehet mindenről: Soros és Juncker.