Feltűnő vehemenciával taposnak sárba a miniszterelnök fegyvertársai mindenkit, akinek rossz szava van a családvédelmi akciótervről. Vagyis a hét pontról, amely még elképzelés, hiszen a részleteit ki kell dolgozni, párat el is kell fogadtatni a parlamenttel. Bár ez utóbbi nem lesz nehéz, azért vita ott is várható. De közben bizonyára mindenki megkapja a magáét, akinek kifogása vagy – ne adj' isten – véleménye lesz.
Az utóbbi napokban megtudhattuk, mit érdemelnek azok a bűnösök, akik nem hozsannáztak Orbán Viktor bejelentéseire. A szociális ügyekért felelős svéd miniszterről például kiderült, hogy politikailag aberrált, mivel hisz „a politikai korrektség őrületében”. Legalábbis Semjén Zsolt szerint. A miniszterelnök-helyettes azzal is érvelt, „a természet rendjének való megfelelés”, ha segítik a magyar nőket anyává válni. De előtte már tiltakozott a külügyminiszter, majd Novák Katalin államtitkár nyílt levélben kérte ki Annika Strandhäll nyilatkozatát. Aki riasztónak merte nevezni a magyarországi fejleményeket. Mármint azt, hogy azok nem segítik a nők függetlenségét, ezért a 30-as évekre emlékeztetnek, és a jobboldali populista politikát erősítik. A hazai kritikusok ezt úgy fordították le, hogy a svéd miniszter nácizmussal vádolta meg a magyar kormányfőt.
Hosszan lehetne idézni azokat az elvakult minősítéseket, amelyekkel a hatalom emberei szembeszálltak a nem is létező ellenséggel. Híven vezérükhöz, aki az állandó harcban találja meg élete és politikája értelmét. Túl ezen, az események egyetlen konklúziója: senki ne merészelje bírálni Orbán Viktort. Amit ő mond és tesz, az ma Magyarország. Aki pedig ezt nem hajlandó elfogadni – határon belül és kívül –, az jobban teszi, ha csendben marad.
Különben lesújtanak rá a Semjén Zsoltok, és ennél nagyobb büntetés aligha lehet napjainkban.