A legtöbb aranysakál Somogy megyében és Baranyában jelent meg, jelenleg mintegy 6500 példányt tartanak számon a szakemberek. A ragadozók lakott területeken is portyáznak, a vadászok szerint pedig veszélyt jelentenek a vadállományra - mondta Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője az M1 aktuális csatorna hétfői műsorában.
Az aranysakál régebben honos faj volt Magyarországon, aztán egy időre teljesen eltűnt, részben a vadászat, részben a tájátalakítási munkálatok miatt ritkult meg az állománya. Ezt követően csak a 80-as évek legvégén, a 90-es évek elején jelentek meg újra hazánkban. A szakember szerint az állatok a déli, szomszédos országokból érkezhettek.
Az aranysakál elsőként az országhatáron jelent meg ismét: Somogyban, Tolnában, Baranyában, de ma már Bács-Kiskun megye északi részén és a Budai-hegyekben is lehet a kutyafélék családjába tartozó, "igen eszes jószággal" találkozni. A ragadozó a farkasnál kisebb, a rókánál kicsit nagyobb, erőteljesebb termetű, nagyjából tízkilós állat, a hasonlóság miatt sokan összetévesztik a rókával. Főleg kisebb rágcsálókat eszik, nem jellemző, hogy a nála nagyobb állatokban kárt tenne. A téli, táplálékszegény időszakban nem veti meg a dögöket sem, táplálék után kutatva pedig lakott területek közelében is portyázik.
A természetvédelmi szakemberek szerint jelenléte vadgazdálkodási szempontból előnyökkel is járhat. Hanga Zoltán nem látja igazoltnak a vadászok azon állítását, amely szerint az aranysakálok miatt megritkult az őzállomány. Hozzátette, alaposabb kutatásokat kell végezni, hogy valóban az aranysakál számlájára írható-e ez a ritkulás.
Nem kell attól tartani, hogy az aranysakál emberre támad, akkor lehet vele csak probléma, ha valamiért veszélyben érzi magát - mondta a szóvivő.
