Magyarország továbbra sem alacsony államadósságát kedvezőbb osztályba sorolta a Standard & Poor's (S&P) hitelminősítő. Másfél évet kellett várnia a kormánynak arra, hogy Paolo Coelhóval együtt elmondhassa magáról: "Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik."
Az S&P belátta, hiába készíti el - kritikus megjegyzésekben is bővelkedő - jelentéseit Magyarországról, ha a külföldi befektetők ezzel mit sem törődnek. A hitelminősítők valószínűtlennek tartják, hogy az általuk is megérdemeltnek tartott gazdasági szankciókat Brüsszel 2020 előtt érvényesítse Magyarország ellen. Talán még azután sem kerül sor rájuk. Az Európai Unió hiába emeli fel intő szavát a Magyarországon kormányzati segédlettel megvalósuló korrupció vagy a jogállamiság mindennapos sárba tiprása ellen, a szankciókat legfeljebb kilátásba helyezik, a jelenlegi gazdasági ciklusban érdemi változás nem várható.
Így a korábban a magyar kormányzati tényezők által is - egyébként méltatlanul - bírált S&P is belenyugodott abba, hogy hazánk egy "dongóország". A hasonlat Orbán Viktor mára szinte elfelejtett kijelentéséhez köthető, amely még abból az időszakból származik, amikor benne ragadtunk a befektetésre nem ajánlott, "bóvli" kategóriában: „A tudósok szerint a dongó nem lehet képes repülni a súlya, mérete, szárnyai nagysága miatt, és mégis tud.”
Az S&P nem vizsgálja, hogy milyen áron tartható fenn már hatodik éve az államháztartás moderált hiánya. Számukra az a meghatározó, hogy egy általuk vizsgált ország hitelképessége hosszú távon fenntartható-e vagy sem. Az elmúlt közel háromnegyed évszázadban kormányok jöttek-mentek, a tulajdonosi struktúrák változtak, de Magyarország rendre teljesítette tartozásainak visszafizetési kötelezettségeit. A hitelminősítőket ez kielégíti, s ha veszélyeket látnak, legfeljebb visszavesznek a pozitív kilátásokból. Véleményük pedig egyre visszhangtalanabbul vész el a többi hír között.