A veszprémiek számára létfontosságú volt a győzelem megszerzése a Vardar Szkopje otthonában. Ez volt a feltétele ugyanis annak, hogy ellenfelüket megelőzve feljöjjenek a második helyre a tabellán és a záró két körben a saját kezükben legyen a sorsuk. Azért fontos „az ezüstérmes pozíció” megőrzése, mert ebben az esetben a C vagy a D-csoportból kap ellenfelet a magyar együttes a nyolcaddöntőben, és ezek az együttesek szerényebb játékerőt képviselnek, mint a kiemelt nyolcasokban szereplők.
Az előjelek nem voltak kedvezők, ősszel Veszprémben a macedónok nyertek 27-25-re, igaz, akkor még Ljubomir Vranjes volt a magyar csapat trénere.
Az első tíz perc kiegyenlített küzdelmet hozott (5-5), utána azonban egyre inkább magára talált a Vardar, és elsősorban jobb kapusteljesítményének köszönhetően egyre jobban elhúzott, az első félidő után 16-11-re vezettek a házigazdák. A veszprémiek reagáltak az eseményekre, Sterbik Árpádot Mikler Roland váltotta a kapuban. A csere meghozta eredményét, Mikler több bravúros védést is bemutatott, ami megnyugtatta a csapatot.
A 38. percre sikerült egyenlíteni (17-17), de a vezetést nem adták ki a kezükből a házigazdák. Először az 53. percben volt a veszprémieknél az előny (23-24), ettől kezdve a Vardar futott az eredmény után, de csak egyenlíteni tudott. Az utolsó veszprémi találatot Nagy László szerezte a 60. percben, az együttes csapatkapitánya fantasztikus teljesítményt nyújtott a második felvonásban, öt góllal járult hozzá a 29-27-es sikerhez.
„Örülök, hogy ismét Szkopjéban lehettem, ahol négy és fél évet töltöttem, és ahol sok barátom él – mondta a veszprémiek honlapján David Davis, a magyar csapat vezetőedzője. – Tudtuk, hogy kemény meccs lesz, hiszen nem sok csapat tud itt nyerni. Az első félidőben a Vardar nagyon jól játszott, mi hibákat követtünk el, és a kapusunk sem teljesített a várt szinten. A második játékrészben át tudtuk venni a vezetést, jobban játszottunk, a Vardar elfáradt. A csereként beálló kapusunk pedig sokkal jobban védett. Óriási küzdelemben sikerült megszereznünk a győzelmet.”
A szegediek számára nem volt igazi tétje az ukrán Zaporizzsja elleni összecsapásnak, hiszen az előző fordulóban eldőlt, hogy a második helyen végeznek csoportjukban. A szegediek fogadkoztak, hogy ennek ellenére ugyanolyan komolyan veszik a mérkőzést, mintha még lenne jelentősége a végeredménynek. Az ígéretekből kezdetben szinte semmi sem valósult meg, a vendégek fegyelmezettebben, koncentráltabban játszottak, és amikor a 24. percben 14-9-re vezettek, akkor egy kiütéses szegedi vereséget sem lehetett kizárni. Szerencsére kettős emberelőnybe került a magyar csapat, és így a félidő végére sikerült valamit javítani az eredményen (12-15).
A második 30 percben Segót Alilovic váltotta a szegedi kapuban és a hozzáállás is változott. A magyar bajnok agresszívebben védekezett, a támadásokat türelmesebben fejezte be, és elkezdett felzárkózni. A 45. percben már csak egy gól volt a különbség (20-21), három perccel később pedig sikerült egyenlíteni is (22-22).
A záró negyed óra rendkívül izgalmasan alakult, de ehhez már hozzászoktak a szegedi szurkolók az idei sorozatban. Bombac lövése után a kapufáról pattant a hálóba a labda 31 másodperccel a vége előtt, ezzel vezetett 30-29-re a Szeged. A vendégek időt kértek, lehozták a kapusukat, heten támadtak hat ellen, ám Puhovszki lövését Alilovic kivédte, így az eredmény nem változott. A szegediek ötödik alkalommal nyertek egy góllal az idei sorozatban, ami egyedülálló teljesítmény az egész BL-mezőnyben.
