Rövid ideig tartott Theresa May brit miniszterelnök január 29-ikei fellélegzése, amikor esetleg úgy érezhette, hogy alapvető tárgyalási pozíciójának parlamenti jóváhagyásával könnyebb lett a helyzete brüsszeli partnereivel szemben - Valentin-nap estéjére megint minden összeomlott.
A kormányfő az elmúlt két hétben sem az unió vezetésével, sem Belfastban a Demokratikus Unionista Párttal, sem pedig Dublinban Leo Varadkar ír kormányfővel nem ért el áttörést a megállapodás legkritikusabb kérdésében, az ír-északír határ ügyének rendezésében. Ezért újabb felhatalmazásért visszatért a londoni alsóházba. Indítványa, amely elfogadás esetén sem bírt volna jogerővel, arra lehetett volna jó, hogy Brüsszel érezze, a kormányfő élvezi a parlament bizalmát a megbeszélések irányát illetően.
Ha a szavazás jelképes jelentőségű volt is, annak elvesztése komoly csapás Theresa Mayre hazai és nemzetközi presztízse szempontjából egyaránt. A stratégiát 45 fős többséggel utasította el a ház. A Konzervatív Párton belül szoros egységet képező ötven fős Európai Kutatócsoport, Jacob Rees-Mogg euroszkeptikus politikus vezetésével testületileg tartózkodott a szavazástól. Ők arra hivatkoztak, hogy a tárgyalási pozíció nem tartalmazza a megállapodás nélküli Brexit lehetőségét. További 17 tory azért nem haladt át sem az “igen”, sem a “nem” előcsarnokon, mert a kormány nem vállalta fel nyíltan a kilépés elhalasztását. Öt konzervatív honatya szavazott nemmel az ellenzékkel együtt.
Theresa May kivívta a Munkáspárt vezetőjének haragját, miután a szavazás eredményének nyilvánosságra hozatala előtt elhagyta az üléstermet. Jeremy Corbyn kifogásolta, hogy a kormánynak nyilvánvalóan nincs tárgyalási stratégiája, és nem tudja egyesíteni még a saját pártját sem az EU-ból való “katasztrofális kizuhanás elkerülése érdekében”.
Hasonlóan a Konzervatív Párthoz, a Munkáspárt is súlyos belső feszültségekkel terhes. A frakció egy része elfogadhatatlannak tartaná, ha az elmúlt napok konzultációi után a Munkáspárt segítene megszavazni May asszony megegyezését a parlamenttel. A Labour képviselői közül sokan nem fogadták el a Skót Nemzeti Párt westminsteri frontembere, Ian Blackford beadványát sem, amely kötelezte volna a kormányfőt, hogy már a jövő héten álljon a képviselők elé az érdemi szavazással, mert az országnak “bizonyosságra van szüksége”.
A következő kritikus naptári bejegyzés február 27-e, amikorra a miniszterelnöknő újabb szavazást tűzött ki, természetesen abban a reményben, hogy addigra engedményeket csikar ki a vonakodó brüsszeliektől. Ha ez meghiúsulna, munkáspárti és konzervatív vezetők is nyomást gyakorolnának Mayre, hogy döntsön a megállapodás nélküli kilépés vagy annak elhalasztása között, ne húzza az időt az utolsó lehetséges pillanatig.
A kormányfő most még továbbra is imamalomként ismételgeti, hogy időben meg fogja valósítani a rendezett kilépést. A BBC péntek reggeli jelentése szerint Andrea Leadsom, az alsóház konzervatív vezetője “megtorpanásnak és nem katasztrófának” minősítette a csütörtök este történteket. Kijelentette: May folytatja erőfeszítéseit, hogy elérje azokat a változtatásokat, melyek alapján a parlament támogatni tudja a megállapodást. Az előrehaladás reményében - várhatóan hétfőn - Steve Barclay Brexit-ügyi miniszter, majd maga a kormányfő is Brüsszelbe látogat. Amíg azonban a toryk tovább veszekednek egymással és északír "kvázi" koalíciós partnerükkel, az EU-val folytatott tárgyalások sem jutnak ötről a hatra.
