Nem, nem a Nyájas Olvasó a hibás, hogy amikor azt hallja, "gázipari ügyek is napirendre kerültek", tudata máris alfába merül, és tekintete eltelik a tűzhelyen sercegő rántott hús látványával. Az ilyenkor elmaradhatatlan diverzifikáció szóról pedig arra jut, hogy ideje orrot fújni.
Én sem értem, politikusaink miért vetik bele magukat ekkora elánnal a gázszakmai kérdésekbe. Évtizedeket képesek rágódni álproblémákon, kamuterveken, blöffökön, hogy aztán - szerencsés esetben - ne történjék semmi, a gáz meg haladjon tovább a maga útján. Kivéve nyilván Orbán Viktort, aki mindig megvalósítja álmait. Így van már kihasználatlan állami csövünk és tárolónk is.
A minap Mike Pompeo, az USA külügyminisztere tárgyalt Orbán Viktorral gázügyekről. Kérdés: mi köze az Egyesült Államoknak a gázügyeinkhez? Valójában kevés. Bár a náluk kibányászott anyagot folyékonnyá hűtve, hajókon Európa partjaihoz szállítva, ott visszalégneműsítve csövön eljuttathatnák hozzánk, de ez drágább, mint a Szibériában felszínre hozott gázt vezetéken ideszállítani. Az USA-nak amúgy is csak az a fontos, hogy ne az oroszokkal szerződjünk, mert a Kreml ezt rendre politikai befolyásra váltja.
Bár az aggodalom felettébb jogos, a többi lehetőség tükrében egyelőre nehéz ellenállni Putyin csábításának. Miközben a horvát Krk-szigetre érkezhetne amerikai – vagy épp katari – folyékonygáz, a valós – különösképp magyar – igények hiánya miatt az ottani lefejtő terve mára hovatávobb egy ladikká egyszerűsödött. A Fekete-tenger román részén az osztrák OMV és az amerikai ExxonMobil által talált gáz viszont mindenkit megszédített, kezdve Orbán Viktorral, aki azzal nyitott, hogy a magyarok lábon megvették a terméket. Ez a telep gazdáinál csak a román politikusokból váltott ki nagyobb megrökönyödést. Így legott megtiltották a nyersanyag nagy tömegű értékesítését, és megemelték az adókat. A kitermelők viszont - úgymond, amíg a dedó tart - nem hogy egy kapavágást nem tesznek, de még vevőt se keresnek a gázukra.
Most egyszerre lehetett hallani, hogy Pompeo Orbánt jött rábeszélni a román ügyletre; illetve, hogy Orbánnak kell meggyőznie Pompeót, pontosabban rajta keresztül az ExxonMobilt a termelés megkezdése érdekében. De a nyilatkozók közül sokan keverik még a gázt és a csövet is. Előrelépés így nem történt: most alapvetően a román politikusokat kéne józanítani. Belegondolni is tereh, mi történt volna, ha a makói gázkincs híre többnek bizonyul egyszerű parasztvakításnál.
Ama kérdésre, hogy vajon mi fékezi a többi forrást, bennfentesék rendre arra jutnak, hogy a másik fél az oroszok zsebében van. A vád alighanem az összes esetben igaz. Osztrákok, horvátok, románok, szerbek, németek, Orbán, Trump... hadd ne soroljam. Állítólag az oroszok is az oroszok zsebében vannak.
E kardcsörtetések, melldöngetések, huhogások és trappolások közepette Magyarországnak továbbra is a legolcsóbb forrásból – jelen esetben Oroszországból – érdemes gázt vásárolnia, minél többeket ellenajánlat-tételre biztatva. A szó elég az oroszok kordában tartásához - nem kellenek ehhez mindenféle bonyolult beruházások.