Török világ már volt, most kutyavilág van. Méghozzá kutya jó világ. Már persze leginkább a kutyáknak, akiket sokszorta jobban kell félteni és oltalmazni, mint az embereket. Nemrég volt látható a híradókban egy elkóborolt kutya, amit hosszas vízi mentéssel és etetéssel sikerült szilveszterkor elhagyott gazdájához visszacsalogatni.
De sokkal nagyobb megütközést keltett bennem az a történet, amikor a tél közepén, egy kültelki hajléktalantól az állatvédők elvették két kutyáját, mondván: nem megfelelő körülmények között tartotta őket. A hajléktalan maradhatott ott, ahol volt - ahol a körülmények a kutyának sem voltak jók. Az állatmentőket ez már nem érdekelte. Némely embermentőt igen.
Furcsa az is, hogy a hírek szerint határ menti falvacskákban ukrán emberek vannak bejelentve apró és romos házakba, néha ötvenen-százan is. Akkora helyre, hogy tán egy négyzetméter lakóterület sem jutna egyre. Az ilyesmit rendelet vagy törvény nem szabályozza. Magyarországon az ember nem olyan értékes, mint a kutya. Ezt némileg finomítja az a szabály, hogy a rabtartó intézményekben minimum 3 négyzetméternyi helyet kell biztosítani egy fogvatartottnak. Magyarországon egy hajlék nélküli szerencsétlennek erre nincs esélye, de a kutyájának szerencsére már van.
Hajléktalan kutyáinknak tehát kutya jó dolguk van, hajléktalan gazdáiknak meg kutya rossz soruk. Mindez csak azért fakadt ki belőlem, mert nem bírtam elviselni azokat a képtelenségeket, amiket egy-egy híradás kapcsán néha kénytelen vagyok.
Mintha egy fordított világban élnénk. Egy mesevilágban, egy Capilláriában, egy Faremidóban, egy Nakonxipánban, de leginkább egy Abszurdisztánban. Egy olyan világban, ahol minden elképzelhető és minden megvalósítható, sőt minden meg is történik. És mindennek az ellenkezője is. Nem kell várni a csodát, odajön az magától. Tátott szátokat csukjátok be, emberek, mert belérepül a sült galamb. Semmin se csodálkozzatok, egy meseországban ez nem illik.
Azon azért elcsodálkoznának az emberek, ha a NER kormánya például stratégiai együttműködést kötne saját népével, és ebben a tárgyban nemzeti konzultációt is folytatna vele. Talán még azon is, ha olyan egészségügyi minisztert nevezne ki, aki érti a dolgát, sőt teszi is. De tán még azon is, ha a közszolgálati madáretetőt nemcsak a kurzus-papagájok beetetésére használná.
Azon talán már nem, ha Putyin látogatásakor a Moszkva tér visszakapná régi nevét, és újranyitnák a kőbányát Recsken.