Akármilyen jó arcot igyekezett vágni Theresa May múlt heti brüsszeli és dublini tárgyalásai után, vitathatatlan tény, hogy nem hozott vissza Londonba olyan engedményt, melynek segítségével a Brexit-megállapodást át lehet segíteni a westminsteri gólvonalon. Mint emlékezetes, a kormány január 15-én történelmi, rekord mértékű vereséget szenvedett az alsóházban, amikor az Európai Unióval kötött alkuját 230 fős többséggel utasították el konzervatívok és ellenzékiek egyaránt. A tory vezető akkor február 13-ra tűzte ki a parlament korábbi határozatának értelmében kötelező érdemi szavazást. Most azonban úgy látszik, ezen a héten aligha születik történelminek nevezhető döntés.
Politikai megfigyelők arra számítanak, hogy Theresa May szerdán állásfoglalásban ismerteti tárgyalásai eredményeit és beszámol arról, hogyan viszonyultak uniós partnerei a “backstop” helyére lépő ún. “alternatív megoldásokhoz”. Korrigált törvényjavaslat híján a miniszterelnök asszony úgynevezett semleges indítványt terjeszt elő, amely alkalmas lesz a másnapi, Valentin-napi vitára, illetve módosítások benyújtására. Hasonlóan a január 29-én közzétett javaslatokhoz, az újabb felvetések is jelentősen rányomhatják bélyegüket a Brexit-folyamatra, jogi megoldásokat kínálva a brüsszeli „deal” újratárgyalására. A kormányfő időt kér a parlamenttől, hogy elérje a képviselőket megnyugtató változásokat az északír határkérdés rendezésével kapcsolatban.
Az elmúlt napok fontos fejleménye a Munkáspárt akcióba lendülése. A reménytelenül megosztottnak látszó Konzervatív Párt helyett mintha a Labour vette volna át a kezdeményezést Brexit-ügyben. A Jeremy Corbynnak a kormányfőhöz írt levelében említett öt javaslata, köztük az egyfajta vámunióhoz való csatlakozás és a munkavállalók jogainak védelme, Brüsszel érdeklődését is felkeltette. Az ellenzék vezére után a Labour Brexitért felelős árnyékminisztere, Sir Keith Starmer megismételte a The Sunday Times-nak adott interjújában: meg kell akadályozni, hogy a kormányfő halogassa a döntést és csak a március 21-re kitűzött EU-csúcs után, egyben nyolc nappal az EU március 29-i elhagyása előtt rendezze meg az “érdemi” voksolást. May zzel a manőverrel kényszeríthetné a képviselőket, hogy vagy az ő dealjét fogadják el, vagy vegyék tudomásul az EU-ból való rendezetlen távozást. Az erre vonatkozó, összpárti támogatást élvező javaslatot várhatóan csütörtökön nyújtja be a Munkáspárt, kérve, február 27-én kerüljön sor a sorsdöntő voksra.
A Labour koncepciója a kormánytól sem teljesen idegen. Corbynhoz intézett friss válaszlevelében May üdvözölte a két párt közötti „mielőbbi” megbeszéléseket a „backstop” helyébe lépő „alternatív megoldásokról”. Ezek révén megállapodás születhetne az EU-val, és az ellenzéknek „sem idő előtti parlamenti választást, sem egy második népszavazást nem kellene sürgetnie”. A kormányfő megkérdőjelezi viszont egy vámunió előnyeit a szigetország újszerű, saját kereskedelmi szerződéseivel szemben.
Felemelte a szavát a hétvégén a “no deallel” szemben az északír megbékélésben múlhatatlan érdemeket szerzett Tony Blair is. A szigetországot tíz évig irányító munkáspárti politikus szerint rendezés híján “az Ír-sziget északi és déli része között masszív határ alakulna ki, ami ellentétes a nagypénteki egyezmény szellemével. Blair vitatta a Brexit-pártiak állításait, mely szerint a “no deal” nem ártana a gazdaságnak. Úgy véli, “”óriási veszteségeket okozna az Egyesült Királyságnak, veszélyeztetné az észak-ír békefolyamatot és akár végzetes feszültségekhez is vezetne”.
